A Szív, 1967 (53. évfolyam, 1-12. szám)
1967-05-01 / 5. szám
6 szerre Krisztusnak, mint papnak és testének, azaz az egyháznak a műve... így kiválómódon szent cselekmény, amelynek hatékonyságát az egyháznak semmi más cselekedete rangban és mértékben el nem éri". (A Szent Liturgiáról szóló rendelkezés, 7. pont.) Tökéletes Istentisztelet. A vallásosság erénye abban áll, hogy Istennek megadjuk azt a tiszteletet, amely megilleti Ót. Ennek a tiszteletnek négy lényeges megnyilatkozását valamennyien jól ismerjük; Istent imádnunk kell, mint Teremtőnket és végtelen fölségű Urunkat; hálát kell neki adnunk számtalan és szüntelen jótéteményeiért; áldását, kegyelmeit kell kérnünk önmagunk és az egész emberiség számára; engesztelnünk és megkérlelnünk kell Ót bűneinkért, hibáinkért, mulasztásainkért. Nos: mindezt tehetjük önmagunkban is, sőt kötelességünk is megtennünk napi imádságainkban (reggeli, esti, asztali imádság), egyéb ájtatossági gyakorlatainkban (rózsafüzér, keresztút, stb.), de tehetjük úgy is, hogy Jézussal egyesülünk a szentmisében és az Ó imádását, háláját, könyörgését és engesztelését ajánljuk fel az Atyának! Azonnal nyilvánvaló, hogy a két mód közül melyik a tökéletesebb. Önmagunkban mi sohasem leszünk képesek az Atyának olyan fokú "tiszteletet" megadni, amilyent végtelen fölségénél fogva megérdemel. Azonban amikor Krisztussal egyesülve, "Benne, Vele és Általa" dicsőítjükaz Atyát, akkor "minden dicsőséget és tiszteletet" megadhatunk az örök Atyának! (A szentmise áldozati részének befejező része.) Ha jó és igazán szent gyermekei akarunk lenni mennyei Atyánknak, akkor vallásos életünknek minden megnyilatkozása és értéke közt a szentmisét kell az első helyre tennünk. Ha viszont a szentmise életünkben a legnagyobb értékként tudatosul, akkor biztos, hogy nemcsak a vasárnapra fogjuk korlátozni a szentmisehallgatást, hanem - még komoly áldozatok árán is - módot fogunk találni arra, hogy hétköznapokon is merítsünk a szentmise mérhetetlenül értékes kincseiből! Hanem bírjuk mindennap, legalább 1-2-szer szorítsuk ki minden héten. Ha valahol tudnánk egy kincsesházról, amelyben ékszerek, aranypénzek mindenki számára megközelíthetők úgy, hogy éppen csak el kellene menni értük, vajon nem volnánk-e esztelenek, ha azt mondanánk: én pedig csak hetenkint egyszer fogok elmenni oda és megrakodni kincsekkel... Nos: Jézus kálváriái áldozata minden ékszernél és aranynál végtelenül értékesebb kincsek kimeríthetetlen tárháza. A tárházba vezető kapu: a szentmise. Tőlünk függ,
