A Szív, 1967 (53. évfolyam, 1-12. szám)

1967-05-01 / 5. szám

5

—■ "TT ■—

Megbecsüljük-e igazában a szentmisét?

Teher, vagy kitüntetés?

Igen; mi minek tartjuk a szentmisén való részvételt? Tehernek, vagy kitüntetésnek? A II. Vatikáni Zsinat az egyház belső megújulásának, vagyis a hívek nagyobbfokú életszentsége előmozdításának legfőbb eszközeként a liturgiában való fokozott és tudatosabb, tevékeny részvételünket jelöli meg. Az összes liturgiái cselekmények közül azonban jelentőségben és hatékonyságban messze kiemelkedik a szentmise. Tehát belső megszentelő- désünknek az lesz mintegy legfőbb eszköze is, fokmérője is, hogy mennyire becsüljük a szentmisét és mennyire tesszük meg vallásos életünk központjává. Ameddig inkább tehernek érzem a szentmisén valórészvételt, nem pedig a legnagyobb kitüntetésnek, addig valójában nincs még helyes fogalmam a szentmiséről!

A Kálvária jön el

hozzám! Lényegében véve ez a szentmiséKrisztus lehetővé teszi számomra, hogy kö z ve ti en személyes kapcsolatba jussak azzal az áldozatával, amelyet az én megváltásomért ajánlott föl a Kálvárián. Mivel idő szempontjából 19 évszázad, földrajzi hely szempontjából pedig sok ezer kilométer választ el engem Krisztusnak a Kálvárián bemutatott áldozatától, Krisztus szeretete és mindenhatósága lehetővé tette számomra, hogy a Kálvária áldozata (a szentmise szentségi színei alakjában) úgy jöjjön el énhozzám és úgy árassza rám megváltói kegyelmeit, mintha annak idején ott álltam volna a keresztfa alatt, amikor Krisztus föláldozta magát értem !

Ha én igazán hiszem azt, hogy a szentmise magának a Kálvária áldozatának a megjelenítése, akkor lehetetlenség, hogy ne kívánjam minél többször életemben, hogy Krisztus ne csak önmagában (mint a keresztfán), hanem velem egyesül ve ajánlja föl a meny- nyei Atyának az Uj-Szövetség megváltó áldozatát. A szentmise egynek rám vonatkozó jelentősége;