A Szív, 1967 (53. évfolyam, 1-12. szám)

1967-05-01 / 5. szám

I

ÉLETÜNK A

TITOKZATOS TESTBEN

5. A kCERESZTSEtS

• - ÖRÖKSE« ÉS PAPSA«

Azthiszem kellemes dolog gazdag szülők örökösének lenni, kivéve a tényt, hogy az ilyen egyéneknek keresztül kell menniük szüleik elvesztésének fájdalmán, mielőtt hozzájuthatnának örökségükhöz.

Mennyei Atyánkmásként intézi a dolgokat. Abban a pillanatban birtokba vehetjük örökségünket, amint lelkileg újjászületünk a ke- resztségben. Teljes mértékben azonban csak akkor fogjuk élvezni örökségünket, amikor elérkeztünk a lelki nagykorúsághoz, amit a világ halálnak nevez. Azonban már földi életünkben is hozzájutunk bizonyos mértékben örökségünkhöz, amikor a hiten, reményen és sze- reteten keresztül oly boldogságban részesülünk, amelyet egy pusztán csak "természetes" életet élő ember sohasem tapasztalhat.

És, bár különösnek látszik, minél jobban felhasználjuk örökségünket, annál inkább gyarapszik az. Minden felhasznált kegyelem növeli. Minden elmondott ima, minden felajánlott szentmise, minden szentség, amelyben részesülünk, az istenszeretetből és az O akaratának való engedelmességből véghezvitt legközönségesebb cselekedet is növeli kincsünket.

Nem mintha Isten, aki maga a mi kincsünk, növekedne. A végtelen nem gyarapodhat. De élesebbé válhat az a látás, amellyel Istent fogjuk szemlélni és erősödhet az a szeretet, amellyel Ót át fogjuk ölelni. "Atyám házában sok lakóhely vagyon" - mondottaKrisztus. A mennyben mindenki oly boldog lesz, amennyire csak képes. De a boldogságra való képesség egyesekben nagyobb lesz, mintmásokban, amint az egy literes üveg is többet tud befogadni, mint a félliteres, jóllehet mindkettő színig tele van.

Demi ez a teljes és tökéletes boldogság, amelyben mindnyáj an remélünk, és amely felé mégis oly bizonytalan léptekkel közeledünk?