A Szív, 1967 (53. évfolyam, 1-12. szám)
1967-04-01 / 4. szám
47 tartott. Ekkor a tűzgolyó ugyanúgy cikcakkozva visszatért helyére, megállt és szemkápráztatóan ragyogni kezdett, úgyhogy többé senki sem volt képes belenézni. Az emberek egymásra néztek örömmel és csodálkozással. Csoda! Csoda! A gyerekeknek igazuk volt! Asszonyunk csodát tett! Legyen áldott az Isten! Legyenáldott a Miasszonyunk! Egyesek nevettek, mások sírtak örömükben. Sokan felfedezték, hogy átázott ruhájuk megmagyarázhatatlan módon tökéletesen megszáradt. Ezalatt a gyermekek egy másik látomásban is részesültek. Az égen három kép tűnt fel egymás után, a rózsafüzér örvendetes, fájdalmas és dicsőséges titkait jelképezve. Először a Szent Családot látták; a Szűzanyát fehér ruhában, kék köpennyel, mellete Szent József fehér ruhában, karján a piros ruhába öltöztetett Kisdeddel. Szent József és a Kisded hármas áldásukat adták a tömegre. A következő képet Lúcia egyedül látta. A Fájdalmas Anya jelent meg, gyászos öltözetben, mellette pedig ott állt szomorúan Fia, mintha csak a keresztúton való találkozás jelenete játszódott volna le előtte. Jézus szánakozva nézett a tömegre, és megáldotta a kereszt jelével. A harmadik képben a Kármelhegyi Boldogasszony jelent meg, koronával a fején, mint az Eg és a Világ Királynője, térdén a Kisdeddel. A tömegből senki sem látta ezeket a látomásokat. Az újságok részletesen leírták az eseményeket, de a hitetlenek, sőt még egy katolikus újság is, igyekeztek azt természetes jelenségnek, vagy lélektani csalódásnak feltűntetni. Azonban a csillagászok semmiféle magyarázatot sem találtak rá a mai napig. Ami pedig a tömeghipnózist illeti, erről sem lehet szó, merta tömeg nem tudta előre, hogy miben fog állni a csoda, és mégis mindenki ugyanazt látta! Sőt még olyanok is látták a Nap-csodát, akik nem voltak jelen és nem is számítottak semmiféle csodás jelenségre. Egy férfi 40 kilométerre volt, saját háza előtt, amikor ugyanúgy látta a csodát, mint a jelenlevők. Egy kilenc éves fiú sok falubelivel együtt 18 kilométerre a jelenések színhelyétől szemlélte a Nap forgását és zuhanását. Az sem számított, hogy valaki hívő volt-e vagy hitetlen, mindenki egyformán részült a látványban. Ezután sokan, akik eddig kételkedtek a jelenések isteni eredetében, hittek bennük. Azonban nem mindenki. Nem hiába mondotta az Ur Jézus, hogy egyesek még akkor sem hinnének, ha a halottakkö-
