A Szív, 1967 (53. évfolyam, 1-12. szám)
1967-04-01 / 4. szám
45 kötéllel aludjatok. Csak nappal viseljétek. Lucia tolmácsolta a gyógyulásokra vonatkozó kéréseket. Az Úrnő megígérte, hogy egyesek meg fognak gyógyulni közülük.- Októberben véghezviszem a csodát, hogy mindnyájan higgyenek. Ezzel eltűnt a szokásos módon. A gyermekeket nagy öröm töltötte el. Néhány napra rá egy lisszaboni nagyképzettségű pap felkereste a gyermekeket és külön-külön részletesen kihallgatta őket az eddigi jelenésekről. Mindhárman ugyanazt mondották, jelentéktelen eltérésekkel, ami ilyen esetben érthető. Q. -A. INT ap—csoda Végre elközelgett a beígért nagy csoda napja. Egyáltalán nem olyannak ígérkezett azonban, amilyent a mindenható Istentől, vagy a gyengéden szerető Szűzanyától elvárnánk, hanem inkább úgy látszott, hogy a pokol erői készítenek elő valamit. Tízezerszámra lepték el a zarándokok az utakat már az előző nap és egész éjjel. Batyukkal, kosarakkal, korsókkal felszerelve vitték magukkal a szükséges ételt és vizet. Apák és anyák hihetetlen távolságból karjukon hozták beteg gyermekeiket. Halászok, földművesek, gyári munkások, hivatalnokok, kereskedők, otthagyták munkájukat és gazdag-szegény, hívő és hitetlen egyaránt igyekezett Fatimába, hogy tanúja legyen a jelenések hitelesítésének, vagy jót nevessen az egyszerű nép hiszékenységén. Nem hiányoztak az újságírók, fényképészek sem. Október 13-án reggel sötét fellegek gyülekeztek Fatima körül, és délelőtt tíz órától kezdve szakadatlanul zuhogott az eső. Még szerencse, hogy mindenki hozott magával esernyőt! Az utakat sűrű, csúszós sár lepte el. Mindez azonban senkit sem riasztott vissza a kitartástól. A tömeg hangosan imádkozta a rózsafüzért. Déltájban a gyermekek is megérkeztek szüleikkel. Alig tudtak átfurakodni a sokaságon. A látomás szokásos helyét azonban egy nagy körben szabadon hagyták az emberek. Egyszer csak Lúcia - maga sem tudja megmagyarázni miért - hangosan kiáltva ráparancsolt a néptömegre;- Csukjátok be az esernyőket! Az eső változatlanul zuhogott, az emberek azonban egymásnak tovább adva a parancsszót, habozás nélkül engedelmeskedtek. Per-
