A Szív, 1967 (53. évfolyam, 1-12. szám)

1967-04-01 / 4. szám

10

P. Orbán Miklós S.J.f Róma

A II. VATIKÁN ZSMRT

A kinyilatkoztatásról szóló zsinati konst i tue i ó jelentősége. Az egyházról szóló javaslat vitáját a püspökök kollégiumára vonatkozó problémák tették mozgalmassá. Minden fejlődés feszültségek eredménye, tehát természetes dolog, hogy az egyház tanításának a fejlődése sem valósulhat meg eszmék és érvek ütközése nélkül. Evvel magyarázható, hogy miért csaptak össze, bár a kötelező tisztelet és udvariasság határát sohasem lépték át, nemcsak az eszmék és érvek, hanem a szenvedélyek is a kinyilatkoztatásról szóló javaslat benyújtásakor. A javaslat első kiadását a zsinat annyira gyengének találta, hogy általános bírálata után János pápa jónak látta a javaslatot a napirendről levenni és átdolgozás céljából egy vegyes bizottságnak átadni. Ezt a vegyes bizottságot a teológiai bizottság és az uniós titkárság tagjaiból alakították, a bizottságnak Ottaviani és Bea bíboros lett az elnöke. Az első ülésszakon elhangzott 104bírálat- nakmegfelelőenkellett a javaslatot átdolgozni. A téma annyira nehéz volt és a vélemények összeegyeztetése annyira kényes feladat, hogy a javaslat csak a harmadik ülésszak napjaiban térhetett vissza a zsinat elé.

Miért kellett a zsinatnak evvel a témával foglalkoznia? Az igény a szentírástudomány részéről mutatkozott. A katolikus egyetemek és hittudományi karok sürgették, hogy a zsinat állapítsa meg, milyen irányban haladjon a szentíráskutatás. A szentírástudományok és rokon tudományainak a protestáns művelői, különösen a háborút követő években rendkívül nagyjelentőségű megállapításokra jutottak, a szent- írási könyvek keletkezési korának kultúrkörnyezetét egyre jobban megközelítették. A nemcsak katolikusokat és protestánsokat, hanem a hitetlen tudósokat is meglepő régészeti felfedezések sokban módosították a szentírási könyvek keletkezésére és értelmezésére vo-