A Szív, 1967 (53. évfolyam, 1-12. szám)

1967-04-01 / 4. szám

4

Baják M i h á I y, S. J .

LELKUhJK

JÓ PÁSZTORA

Elmélkedés

a

Jó Pásztor vasárnapjára.

Közismert dolog, hogy a keletiek igen szerették a példabeszédeket és hasonlatokat. Ha ezeket hallották, jobban felfigyeltek, jobban megértették a mondandók velejét és jobban megjegyezték azt.

Az Úr alkalmazkodott népéhez és sokszor használta az említett segédeszközöket. Mikor magát jó pásztornak, híveit nyájának nevezte, hallgatói eléggé megértették az ő gondolatait.

A pásztoréletet az akkori zsidók szent könyveiből is jól ismerték. Hiszen már Ábel pásztor volt. Mikor József testvéreit a fáráó- nak bemutatta, annak első kérdése volt; mi a foglalkozástok? - Mi, a te szolgáid, pásztorok vagyunk, - felelték - amint atyáink is azok voltak. - Isten Izrael nagy királyát, Dávidot, nyája mellől hívta népe kormányzására. A királyokat nem egyszer a nép pásztorainak nevezi a szentírás. Sőt maga az Isten is népe gondviselő, jó pásztorának nevezi magát és gyengéd szavakkal festi a hasonlatban szerete- tét nyája iránt, pl. Ezekiel prófétánál (34,11-16). Mikeás próféta a Messiásról mondja: "legeltetni fogja őket az Úr erejével és az Úr nevének dicsőségében" (5,4). Még jobban ismerték a zsidók a pásztoréletet a mindennapi életből. Az Úr idejében is fontos foglalkozás volt a pásztorkodás, hiszen csak a húsvéti ünnepek alkalmával is rengeteg bárányra volt szükség és az áldozatok legnagyobb része az aprómarha volt.

Milyennek ismerték tehát az Úr hallgatói a jó pásztort? Tudták,