A Szív, 1967 (53. évfolyam, 1-12. szám)

1967-04-01 / 4. szám

5

hogy kemény az élete. Lakása könnyű, szellős sátor, meg a szabad égalja. Róla is elmondható, amit Jákob mondott Lábánnak: "éjjelnappal szenvedtem a hideget és meleget; az álom kerülte a szememet", mert virrasztanom kellett a nyáj mellett. A jó pásztor feladata jó legelőt és itatót keresni a nyájának; az itatóhoz pedig néha messze volt az út. Éjjel készenlétben kellett lennie a rablók és a ragadozó állatok miatt.

Az Úr példabeszédéből tehát sok mindent megérthettek a hallgatók. Megérthették, hogy vannak hívei és ő ezeket a sajátjának tekinti. Neki nem mindegy, mi van az övéivel. Számon tartja valamennyit; neki fáj, ha egy is elvész közülük. Szerető gondviseléssel őrködik, hogy baj ne érje őket; tanításával lelki táplálékáról gondoskodik. Részvétet érez a gyengélkedők iránt és fáradsággal keresi az elveszettet. Talánazegyik vagy másik hallgató Mikeás jövendölésére is gondolt; nem akarja-e ezzel azt mondani, hogy ő a Messiás?

Mi a hit fényénél és az egyháztörténelem ismeretében ennél sokkal többet találunk az Úr hasonlatában. Mennyire az övé is a nyája! Nem ingyen ajándék gyanánt kapta azt Istentől, hanem igen drága áron vásárolta meg; "hiszen tudjátok, hogy nem múlandó dolog, ezüst vagy arany váltott meg... hanem a hibátlan és szeplőtelen Báránynak, Krisztusnak drága vére" (I Pét. 1,18.) Az ember önként igazán csak a legeslegdrágábbért áldozza fel életét. Az Úr élete áldozatával mutatta meg, mennyire értékes neki a halhatatlan lélek, a Teremtő alkotása és képmása. Megfoghatatlan nagyrabecsülését és szerete- tét tanúsítja azzal is, hogy élete föláldozását titokzatos módon állandósítja az oltár áldozatában. Ebben is "engedelmes lett a halálig, mégpedig a kereszthalálig".

A mégoly drága áron megvásárolt nyáj is elpusztul legelő és itató nélkül. Erről is gondoskodott az Ur, mikor földi helyettesének, Péternek és utódjainakmegadta a megbízatást; legeltesd bárányaimat, legeltesd juhaimat. Nyája növekedésével egyre több és több pásztorra és bojtárra van szükség. Ezek csak az O sugallatára és kegyelmével vállalkozhatnak a nehéz és áldozatos pásztori életre. Föladatuk megtartani a híveket az igaz hitben, jó erkölcsökben és megszentelni őket a szentségek által, és a pogány világot is beterelni a jó Pásztor aklába.

Hogy mit művel O hívei millióinak lelkében, csendben, szinte észrevétlenül, annak nincs a földön megmondhatója. Mikor a fáradt és bűnökkel megterhelt lélek Hozzá sóhajt; mikor a szerető szív bizalmasan társalog Vele az oltárszekrény előtt; mikor a gyenge és