A Szív, 1967 (53. évfolyam, 1-12. szám)
1967-01-01 / 1. szám
15 a püspökök mindig szakítottak maguknak időt arra, hogy a megfigyelőkkel elbeszélgessenek. A megfigyelők viszont nemcsak a távoli szemlélő érdeklődésével figyelték a zsinat munkáját, hanem abba bekapcsolódtak. Mert tudták, hogy mindaz, ami az egyik egyházban történik, a többire is hatással van. Sikerült létrehozni egy egészen bensőséges kommuniót. Meggyőződése a megfigyelőknek, hogy ez a bensőséges kommunió még tovább fog mélyülni". A testvériségnek ez a légköre azonban nemcsak a zsinaton jött létre. Az egész keresztény világban felfigyeltek a hívek a zsinat törekvéseire és általános helyesléssel fogadták a kölcsönös közeledés híreit. A zsinatnak ökumenikus szempontból fölemlíthető más odik pozitív eredménye az, hogy kiadott konstitucióival és rendeletéivel doktrinális szempontból is segítette az egyházak közeledését. Ha számba vesszük, hogy a II. Vatikáni zsinat négy konstituciójának, kilenc rendeletének és három nyilatkozatának a kiadásával minden előző egyetemes zsinat munkájának eredményét felülmúlta és ha számba vesszük azt is, hogy a zsinat okmányainak a feldolgozása, teológiai kifejtése évtizedekre leköti majd a hittudományt, úgy sejthetjük, hogy mekkora szellemi kincsről is van szó. Az uniós törekvések magna chartájának tekinthetjük a zsinat ökumenikus rendeletét. Ebben foglalták össze a zsinati atyák azokat az elveket és szabályokat, amelyek végleges formában határozzák meg, hogy a katolikusoknak mint kell a keresztény egységet szolgálniuk. Az egységtörekvések szempontjából nagy lépésnek tekinthető a zsinatnak az egyházról kiadott tanítása is, amennyiben konstituciójában világosan meghatározta a püspökök jogait és kötelességeit, leszögezte a kollégialitás elvét, de egyben a világi híveknek az egyházban elfoglalt helyét is kijelölte. A zsinat a kinyilatkoztatásról szóló konstitu- ciójával is sokat tett az egység érdekében, amennyiben mind a közösségi, mind az egyéni lelkiélet központjába a Szentírást állította. A zsinat a vallásszabadságról szóló nyilatkozatával is közelebb hozta egymáshoz az egyházakat. Amint embernek emberhez való kapcsolatát nem jellemezheti más, mint egymás személyének a megbecsülése, hasonlóképpen a keresztény vallások között is ilyen kölcsönös megbecsülésnek kell uralkodnia. A zsinat minden félreértést kizárva hirdeti: Jézus Krisztus az egyházra bízta tanítását és minden embernek, amikor ezt a tanítást megismeri, erkölcsi kötelessége, hogy elfogadja. Az egyháznak hirdetnie kell az üdvösség üzenetét, az embernek meg hittel el kell fogadnia. De a hit minden embernek szabad állásfoglalása. Tehát az evangéliumnak a szabad terjesztése
