A Szív, 1967 (53. évfolyam, 1-12. szám)

1967-04-01 / 4. szám

ELETUWK

A

TITOKZATO

resTBEM

3. A KERESZTSED - ÚJ ÉLET II.

Nehéz kereszt nehezedik azokra a szülőkre, akiknek gyengeelméjű gyermekük születik. A rosszul fejlődött agysejtek gúzsbakötik a lelket, mint ahogy a művész is tehetetlenné válik, ha egyetlen vésője eltörik. Azt hiszem, senki sem tudja felfogni, hogy mit érez az ilyen gyermek atyja, vagy anyja, amikor gyermekére néz. Természetesen szereti gyermekét, amikor szemléli kifejezéstelen tekintetét, petyhüdt ajkát, amelyekben azonban nem tudja felfedezni saját képmását. Résztvevő szeretet lesz a szeretete, amelyet fájdalmassá tesz a gondolat, hogy sohasem fog viszonzásra találni, mert gyermeke csak arra képes, hogy háziállatokhoz hasonló hűséggel ragaszkodjék hozzá.

O, - mondja magában az ilyen szülő, - bárcsak csodát tudnék művelni, és rendbetudnám hozni azokat a fejletlen agysejteket, hogy rajtuk keresztül felragyoghasson a lélek, és saját képmásomat láthatnám gyermekemben és szeretetemet viszonozni tudná! - Ilyen csodák azonban ritkán történnek, és a szülőknek türelmesen kell várniuk az örökkévalóságra, ahol gyermekük viszonozni tudja majd szerete- tüket.

Mindennap művel azonban ilyen csodákat az Atyaisten gyermekeivel. Az Ő teremtő ereje adott nekünk életet, és mivel teremtő szeretetének művei vagyunk, ebben az értelemben a kezdettől fogva gyermekeinek számítunk.

Mégis, amikor ránk néz, nem tudja felfedezni bennünk saját képmását. Övéi vagyunk és mégsem vagyunk az övéi. Az eredeti bűn elszakított minket a Szentiélektől, az Isteni Elet Forrásától, pedig egyedül csak Őáltala részesülhetünk Atyánk igazi természetében. Isten ránk néz, és mi értelmetlen tekintettel bámulunk rá, nem ismerjük fel Ót. Szeretete átölel minket, de nem talál viszonzásra.