A Szív, 1967 (53. évfolyam, 1-12. szám)

1967-04-01 / 4. szám

2

Akkor aztán csoda történik. Amit mi nem tudunk megtenni a gyengeelméjű gyermek érdekében, 0 megteszi visszamaradt lelkünk érdekében. Újra születünk. Elnyerjük azt a teljes életet, azt az Isteni Eletet, amelyet Isten eredetileg tervezett számunkra, s amely elveszett a Paradicsomban. A keresztség szentségében újjászületünk KRISZTUS ÁLTAL, KRISZTUSSAL és KRISZTUSBAN.

Először is Krisztus által. Ha nem lett volna Megtestesülés, ha Krisztus nem egyesített volna minket magával azáltal, hogy emberré lett, nem lenne keresztség, nem lenne újjászületés. Az Atya iránt való teljes engedelmessége által Krisztus kimutatta végtelen szeretetét és ezzel eltörölte Ádám engedetlenségének, szere- tetlenségének végtelen gonoszságát.

✓

Újjászületünk Krisztussal. Krisztussal, Testvérünkkel, meghaltunk a kereszten. Krisztussal, "második énünkkel"feltámadtunk halottainkból. Ezzel meghaltunk a bűnnek, a pusztán csak természetes életnek. Új életre támadtunk fel, amely messze felülmúlta azt, amire jogunk volt, s amelyet ezért természetfölötti életnek nevezünk.

Isten azonban nem erőszakolja rá szeretetét senkire. Nem fog üdvözíteni minket akaratunk ellenére. Mindnyájunknak, szabad elhatározásból kell meghalnunk Krisztussal és föltámadnunkKrisztussal. A keresztség szentségében részesültünk életében és feltámadásában. A keresztségben végbemenő dolgokat talán sokkal jobban kifejezte a régi szertartás, amikor teljes vízbemerítéssel kereszteltek, amint ezt az ősegyházban tették. A hitújoncot a víz alá merítették, és "a régi ember", akiről Szent Pál beszél, meghalt. Krisztus halálának érdemeiben részesedve, Krisztussal egy új keresztény emelkedett ki a vízből, egy "új ember", aki mint Szent Pál mondja, elvetette magától a "bűn testét".

Es végül, Krisztusban születtünk újra. Lelke, a Szentlélek a mi lelkűnkbe szállt. Nagyon is valóságos, és bensőséges módon egyesültünk vele. Azonosítottuk magunkat Krisztussal. Mint a hittudósok mondják; "bekebeleztettünk Krisztusba". Titokzatos Testének tagjaivá váltunk. Most már, ha az Atya ránk néz, saját képét látja visszatükröződni bennünk, mert Krisztust látja bennünk, saját egyetlen Fiát. És most, mikor az Atya kiárasztja ránk szeretetét, az tökéletes viszonzást nyer, mert bennünk és általunk Krisztus szereti az Atyát.

"A keresztség Isten gyermekeivé tesz minket". Ezt a mondatot