A Szív, 1967 (53. évfolyam, 1-12. szám)
1967-03-01 / 3. szám
_______ 36 1564. februárjának egy hideg zimankós napján a reneszánsz művészet fejedelme Michelangelo megtért minden égi és földi szépség ősforrásához. Amilyen zárkózottan és magányosan élt, úgy is halt meg. Temetésén is, ahogyankoporsóját nagy gyorsan a 12 apostol templomának a kriptájába tették, csak kevesen voltak jelen. Annál több és nagyszerűbb alkotás hirdette dicsőségét, főként az örök városban. Itt alig akadt kerület a nagy szobrász, építész és festő alkotása nélkül. Életének utolsó hatalmas vállalkozását nem sikerült tető alá hozni, a kupolának, a világ legnagyobb temploma koronájának csak a dobja készült el. De az új Szent Péter bazilika kupolapillérei mellett már ott magasodtak a két kereszthajó falai. A déli kereszthajó teljesen elkészült, az északi befejezése sem kívánt sok munkát. Nemcsak a munkavezetők és kőművesek, de a pápával együtt egész Róma azt kérdezte magában, hogy mi lesz a bazilika sorsa? Megáll újra évekre a munka? Ismét harácsoló klikkek fogják megtömni zsebüket, mint történt a Sangallo-vezetés alatt? Még Michelangelo halálának az évében IV. Pius pápa kinevezte a bazilika új főép ítészét,a másodmémököt is, ez a nagynevű Vigno- 1 a volt. De egy esztendő után fel is mondott mind a kettőnek. Alig többel, mint egy esztendővel Michelangelo halála után a bazilika építése olyan válságba jutott, hogy a pápának rendkívüli döntésekre Orbán Miklós, S.J., Rome római életképek A Szent Péter bazilika regénye MICHELANGELO UTÓDJAI ÉS A KUPOLA.
