A Szív, 1967 (53. évfolyam, 1-12. szám)
1967-03-01 / 3. szám
37 kellett elhatároznia magát. Palotájába rendelte az építkezés valamennyi számottevő szakemberét. A vállalatvezetőknek is meg kellett jelenniük ezen a tanácskozáson. A pápa véleményüket kérte; hogyan fejezzék be a kupolát. IV. Pius annyi tanácsot kapott, hogy döntésre: nem kerülhetett sor. Elhatározta tehát, hogy megkonzultálja nemcsak Olaszországnak, de Európa legnagyobb építészeit is. Szándékát azonban keresztezte halála, úgy csak utódja V. Pius nyúlhatott energikus kézzel a dologhoz. Trónralépése után szinte első intézkedéseként a Vatikánba rendelte Vásárit - neki köszönhetjük az első művészettörténetet és rajta keresztül ismerhetjük meg a reneszánsz nem egy félistenének életét, alkotásait és emberi gyengéit. Vasari Michelangelónak barátja volt a szó tágabb értelmében, a barátságra hivatkozva rávette a pápát, hogy tartson ki Michelangelo eredeti elgondolása mellett és ne engedje újból változtatni a rajzokat. És ki legyen a főépítész? - kérdezte a pápa. Vasari pedig, mint magától értetődő egyetlen lehetőséget, Vignolát ajánlotta.Azt az építőművészt, akinek egy év után IV. Pius fölmondott. De Vignola is csak hat évig irányította az építkezést. Halála után tanítványa Giacomo della Porta lett a főmérnök. Az új főmérnöknek sikerült az új pápától, XIII. Gergelytől a szokottnál lényegesen nagyobb összegeket kapnia, így, ha lassan is, de állandóan nőtt a bazilika. A pápa a róla elnevezett kápolna építésére 80 ezer dukátot adott. Egy 1584-ben közzé tett utcai hirdetésből pedig azt is tudhatjuk, hogy a kupola befejezéséhez a pápa 100 ezer dukáttal járult hozzá, mint személyi felajánlásával. Nápolyból pl. 1576-86 között 65 ezer dukátot küldtek a bazilika építésére. Az egész katolikus világ nagy érdeklődéssel figyelte a Rómából érkező híreket. Nem mindenütt botránkoztak meg azon, hogy a pápa egyetemes gyűjtéssel, sőt búcsúengedélyezéssel is támogatni igyekezett a méretei következtében lassan haladó munkát. Mennyire sajnálatos, hogy éppen a világ legnagyobb katolikus templomának az építése szolgáltatott okot arra, hogy a hitújítás a szentszéket a búcsúkkal való kereskedés vádjával illesse. Az építkezést megindító pápa, az e célra fölajánlott alamizsnát, mint bűnbánati engesztelő cselekedetet fogta föl és ilyen alapon engedélyezett búcsút. A lelkes hitszónokok azonban nem egy helyen túlságosan is egyszerű módon akarták rábírni a híveket, hogy erszényüket megnyissák. Ugyan melyik gyűjtés hivatalnokai nem törekednek arra, hogy saját képességeiket az összeg nagyságával hangsúlyozzák. A búcsúhirdetésből búcsú-cédulák lettek, a búcsúcédulákból szabadjegyek a mennyországba, a szabadjegyekből botrány és a sok kicsi, meg nagy botrányból Európát megrázó lelki forradalom, amely e
