A Szív, 1967 (53. évfolyam, 1-12. szám)
1967-03-01 / 3. szám
28 zőhöz, épülethez, templomhoz, égi Jeruzsálemhez hasonlítja; aztál- lítja róla, hogy Krisztus titokzatos teste, szeplőtelen jegyese és hogy egyszerre lelki és evilági, látható valóság is. Akonstituciómásodik fejezete az egyházat mint Isten népét mutatja be. - A konstitució harmadik fejezetében dolgozta ki a zsinat az egyház hierarchikus szervezetéről szóló tanítását, határozta meg a püspökök hivatalát, méltóságát, a pápához és egymáshoz való viszonyát. Ebben a fejezetben folytatta az első vatikáni zsinat által megkezdett munkát. A püspöki méltóságnak és hatalomnak éppúgy az egyházi rend szentsége az alapja, mint a papi és szerpapi méltóságot is a pap- és szerpapszentelésben kapja meg és amint a világi hívő a keresztség és a bérmálás szentségében lesz Isten népe közösségének a tagja, Isten országa terjesztésének az apostola. Az egyház küldetése arra szól, hogy minden népnek az evangélium örömhírét hirdesse, az embereket az Isten országa polgáraivá tegye és őket az evangéliumi tökéletességre, az életszentségre vezesse. Az egyházban a szerzetes intézmény biztosítja azokat a feltételeket, amelyek az evangéliumi tanácsokra épülő életszentség útját lehetővé teszik. Az egyház útja a történelemben nem más, mint az örök haza felé vándorló földi ember útja. Az egyház kiteljesülése az idők végén a világmindenségeszkatológiai átalakulásával párhuzamosanmegy majd végbe. A zsinat az egyházról kiadott konstituciójának utolsó fejezetében Máriáról emlékezik meg, mint az egyház előképéről. Mint említettük, nincs a zsinatnak egyetlen más okmánya sem, amely ne kapcsolódna szoros logikával ehhez a konstitucióhoz. A kinyilatkoztatásról szólókonstitucióaz egyházról szóló konstituciónak az alapépítménye. A liturgiái konstitució az egyház legmagasabb fokú ténykedéséről, istentiszteleti rendjének a lényegéről szól. A zsinat negyedik tanítójeliegű okmánya a 13. szkéma az egyháznak és a mai világnak a kapcsolatát határozza meg. A zsinat valamennyi rendelete az egyház életének egy szektorába, tevékenységi szervébe, ágába akar új lendületet vinni. A keresztény nevelésről, a vallásszabadságról és az egyháznak a nem-keresztény vallásokkal való dialógusáról szóló zsinati nyilatkozatot is csakúgy értjük meg igazán, ha az egyházról szóló konstitució fényében tanulmányozzuk. Ha nem is akarjuk a küzdelem szót használni, de azt mondhatjuk, hogy kemény munkának az eredménye az egyházról szóló dogmatikai konstitució. Első szövegét a zsinat elégtelennek nyilvánította. Második megszögevezése is heves vitákat váltott ki. Benne két tanítást kellett összeegyeztetni: a pápa primátusát hirdető dogmát és a
