A Szív, 1967 (53. évfolyam, 1-12. szám)
1967-03-01 / 3. szám
29 püspökökkollégialitásánakamost megfogalmazott tanítását. A javaslat legelső és negatív eredménnyel végződő bírálata alkalmával az első ülésszak utolsó napjaiban 6 munkaülésen összesen 77 püspök utasította vissza a ki nem elégítőnek nyilvánított javaslatot. A második ülésszak főtémája ez a javaslat volt, kerek egy hónapon.át tanulmányozta a zsinat. 22munkaülésenösszesen 326 püspök bírálta. A szöveget a nagy nehézségek ellenére is sikerült annyira kicsiszolni, hogy szinte semmi ellenzék sem mutatkozott, amikor a harmadik ülésszak végén döntő szavazásra bocsájtották. Nem esünk a túlzás hibájába, ha azt állítjuk, hogy ennek a kon- stituciónak sokkal nagyobb hatása lesz az egyház életére, mintbár- melyikmás zsinati döntésnek. A negyedik ülésszak megnyitása alkalmával ugyanis a pápa már közölte, hogy létrehozta apüspö ki szi- nodust, vagyis a gyakorlatba átvitte a zsinatnak a püspökök kollégiumáról szóló tanítását. A világegyház főpásztorai ezen a szinodu- son keresztül kapcsolódnak be az egyház kormányzásába, segítik a pápát az egyházak gondjának a viselésében. A pápa a jövőben amikor szükségét látja, egy-egy probléma megtárgyalására összehívja a püspöki karok delegátusait. Az első alkalommal ez a pápát tanácsaival segítő püspöki szinodus a szentatya november 18—i közlése szerint Szent Péter és Pál apostolok vértanúságának centennárius évében, 1967-ben ül össze a pápa meghívására Rómában. De még mielőtt a zsinat véget ért volna, a szentatya még két kérdésbenkikérte a püspöki karok véleményét. A böjti fegyelem rendjéről és a búcsúk revíziójáról kiadandó intézkedésének megszövegezésében a szentatya figyelembe vette a püspökök véleményét. Vannak, akik azt gondolják, hogy a püspöki szinodus megszervezése egyszer s mindenkorra megoldotta az egyre nagyobb létszámú egyetemes zsinat pótlásának kérdését. Kétségtelen, hogy sokkal mozgékonyabb egy 160 főből álló testület, mint a 2500-3000 püspököt számláló egyetemes zsinat. A szinodusraa püspöki karok szakembereket küldenek, a zsinaton minden püspöknek meg kell jelennie. A delegátusok saját püspöki karuk jól kidolgozott véleményét hozzák Rómába, a zsinat itt kénytelen roppant apparátussal dolgozva a problémákat analizálni. Persze, hogy lesz-e még egyetemes zsinat és hogy mikor lesz, ez nemcsak emberi szándéktól függ. János pápa előtt senki sem gondolt arra, hogy az egyetemes zsinatot össze kellene hívni. Ha valaki gondolt is rá, inkább képtelenségnek tartotta. És a zsinat mégis valóság lett. Ha kénytelen volt is szerényebb tervekkel beérni, de tető alá hozta a legfontosabb javaslatokat, nem feneklettmeg, nem veszett el az akták és szabályzatok útvesztőiben, sem szakadás,
