A Szív, 1966 (52. évfolyam, 1-12. szám)
1966-02-01 / 2. szám
ló Ezentúl embethalász leszel * .- Lukács 5. I - II. • A csillagos ég ráborul a Genezáreti tóra. A holdfény beezüstözi a vízfodrokat. Csendes az egész vidék, csak néha hallatszik egy-egy csobbanás, amint a halász ok lemondó sóhaj kíséretében visszaeresztik a vízbe üresen felhúzott hálóikat. /- Úgy látszik, ma hiába virrasztunk! - szól csendesen Simon társaihoz. János és Jakab bólintanak a szomszédos csónakban, s az üres csónakfenékró'l ismét a víztükörre fordítják tekintetüket. Megint körüljárják csónakjukkal a nagy hálót, hogy így beletereljék a halakat. De amikor ismét felhúzzák azokat, megint teljesen üresek. Odébb viszik, újból leeresztik, körülevezik, nagyokat csapkodva az evezővel. Nem könnyú dolog ez az éjjeli halászat. S ma már harmadszor húzzák ki a vízből a hármas nagy hálót, amely pedig 100 métert is kitesz hosszában. Reményük oly mértékben foszlik szét, ahogy a háló kiemelkedik a vízből. Már a súlyáról is érezni, hogy nem sok hal lehet benne - ha egyáltalán fogtak valamit. Ismét teljesen üres! Egy hal nem sok, de annyi sem akadt belé. Az egész halászatnak csak az az eredménye, hogy álmosak az átvirrasztott éjszaka után, s reggel még nekiállhatnak a háló mosásának, javításának. Mert ha halat nem is fogtak, hínár s egyéb vízinövény annál több akaszkodott belé, s néhol el is szakadt. Az eredménytelenség miatt kedvetlenül, szótlanul mossák a tó partján hálóikat. A nagy búslakodás közben észre sem veszik, hogy Jézus közeledik feléjük nagy tömeg kíséretében. Csak akkor néznek fel, amikor már a közelükben tolonganak az emberek. Péter tekintete találkozik Jézuséval. Önkéntelenül is felemelkedik, mert látja, hogy a Mester feléje tart.- Evezz beljebb egy kissé velem - szól hozzá, a bárkára mutatva - beszélni fogok, s úgy jobban hallanak. Aztán leült és a bárkából tanítja a sokaságot. A halászok is abba
