A Szív, 1966 (52. évfolyam, 1-12. szám)
1966-02-01 / 2. szám
15 az egyik anyjáé, a másik pedig a papjáé, de arra nem gondolt, hogy mit csinálhatnak azok ott ilyen késő éjszaka... de most már tudja.. jobban tudja, mint akárki és annyira jól tudja és érti, hogy amikor valaki egy csúfondáros megjegyzést tett papjára, mikor látta ame- zőn, ahogy lassan haladt arany szegélyes imakönyvéből imádkozva, hát András nemrég még béna kezével olyan csárdást csavart le neki, hogy a szerencsétlen csúfolódó csaknem leharapta a nyelvét. Most már ő is tudta, hogy mi mindent köszönhet az ember annak, ha valahol valaki tudomásunkon kívül is könyörög értünk az élet legsötétebb óráiban. Ezt András mind el is mondta papjának későbben, mikor rendes hívő emberként családjának élt. És mint a lőcsfalvi pap is megjegyezte, azután nem kellett nagyon ösztökélni magamagát sem, hogy gyarló ajkával tudtára adja Urának népe ügyes-bajos dolgait. Krisztus tövisből fontak fejedre koronát: vállaltál értünk mindent: szégyent és Golgotát. Hagytad, hogy lándzsa nyissa kereszten Szívedet s fakasztottál a sebből új Élő Vizeket. De vulkánok születnek, a tűz és láva hull: népek és évek futnak gyűlöletben vadul. Es verseny indul büszkén: kié a Hold és a Nap? A jéghideg világűr csalogat és kacag. S az Éhség csontváz lába viskók között oson: új Lázárok feküsznek a sötét utakon. A kor pogány és lázas s a korsók üresek: Urunk, öntsd homlokunkra az Élő Vizeket. ÉLŐ VIZEK Virágh Andor, S.J. verse
