A Szív, 1966 (52. évfolyam, 1-12. szám)
1966-12-01 / 12. szám
32 jem Krisztust. Megtérés csodája: újjászületés csodája, micsoda lel— ketrengetőrádöbbenés arra a megdönthetetlen valóságra, hogy Krisztus az igazi Megváltó, egyetlen Üdvözítő! Ebből az időből egyik legszebb, legkedvesebb emlékem; az első lelkigyakorlat emléke. Végre elérkezett ez is! Bezárultak a kapuk mögöttem. Kint maradt a világ. Tartottam a szilenciumot (csendhallgatást), és a világ mindig kisebb lett, összezsugorodott. Nem létezett már más, csak az Isten világa: az öröklét végtelenbe táruló birodalma. Új szempontok ébredtek, új meglátások, eszmélések, új feltételek pattantak a lélek mélyén, és lelkem kicsi lett, csak az Isten volt óriás. A lelkigyakorlat végén, - amikor a szentáldozásra készültem - mérhetetlen vágy fogta el lelkemet a halál után... Meghalni a szentáldozás alatt - vágyakozott szívem. Úgy képzeltem, hogy majdha magamhoz veszem az Úr testét, az Úr Jézus oly szorosan fogja átölelni lelkemet, hogy a lélek elválik a testtől és én ott maradok Krisztus karjaiban... Eljött a szentáldozás nagy perce. Repeső szívvel készültem a halálra... De az Úr Jézus nem akarta, hogy meghaljak. Ölelő karjából visszabocsájtott a földre, és én sajgó szívvel arra ébredtem, hogy vége a lelkigyakorlatnak és vissza kell menni az emberek közé. Alighogy kiléptem a templomból, máris egy csalódás ért. Mellettem ketten beszélgettek. Két hölgy, akik szintén résztvettek a lelki- gyakorlaton. Azt mondták, hogy ez a lelkigyakorlat igazán silány volt. A tavalyi előadó sokkal jobban beszélt. Ez a pap nem ért a szónokláshoz. Még kiejtési hibája is van. No és a stílus! Kimondottan unalmas, előadási modora csupa sablon! Riadtan felfigyeltem-, mit beszélnek ezek? Hiszen én olyan gyönyörűnek találtam a lelkigyakorlatot! Aztán arra gondoltam; ezek a hölgyek születésüktől fogva katolikusok, biztosan már sok szebbnél szebb lelkigyakorlaton vettek részt, már kifinomultabb az ítélőképességük, mint nekem. Próbáljunk csak visszagondolni; milyen is volt az előadó pap kiejtése? stílusa? előadási modora? Csodálkozva vettem észre, hogy nem emlékszem erre. Különös - gondoltam - azelőtt nagyon is éles volt a megfigyelő képességem. Hát még a kritikám! Mi történt hát velem? Majd megértettem: a hitigazságok világa megigézett engem, fényük elkábított, szépségük annyira elragadta lelkemet, hogy az isteni dolgoktól nem vettem észre az emberi dolgokat. Imádkoztam; - Uram, add, hogy ez mindig így maradjon. Isteni hangod vezessen, és ne halljam attól az emberi hangokat. Maradjak utadon. Őrizz meg a szent keresztség ártatlanságában, megszentelő kegyelmed csodás világában. Amen. (Vége.)
