A Szív, 1966 (52. évfolyam, 1-12. szám)

1966-12-01 / 12. szám

(A lőcsfalvipap naplóiából)

Az ostoba törvény

A lőcsfalvi jegyző, bíró meg a pap nagyban tárgyaltak a plébániai irodában. Ez mindig így volt Lőcsfalván, mikor a hatóság, a törvény meg az egyház belekeveredtek valami ügybe.- A törvényt a politikusok csinálják, - mérgeskedett Pék Gyuri, a bíró, - csak az a baj, hogy nem ismerik a falut, nincs elég paraszti eszük. Mert példának okáért ez egy ostoba törvény.-Több kisgazdának kén bekerülni a parlamentbe, - élcelődött a jegyző.-Hát van benne valami, ha volna néhány Nagyatádi, meg Kenyeres, biztosan világosabban megfogalmazták volna... szólt bele a pap is.- Hát mit csináljunk akkor? - kérdi a jegyző. - A Törvény azt mondja, hogy ha egy ismeretlen idegen, vándor, koldus, csavargó, kineknincsen illetősége, meghal valamelyik helyiségben a köz tulajdonában lévő ingatlanon, közúton, azt a községnek kell közköltségen eltemetni. Kivéve, ha az illetőség nélküli egyén valakinek telek - könyvileg bejegyzett portáján hal el, ingatlanán hal el, mert akkor az a telekkönyvi tulajdonos felelőssége. Ha azonban szegénységi bizonyítvánnyal rendelkező egyén portáján hal el, szintén közköltségen temetendő el. Mivel pedig - folytatta a jegyző - ez az öreg koldus Lőcsfalva határában, az útszéli kereszt tövében, a kerítésenkívül halt el, ami pedig közterület, tehát Lőcsfalva köteles eltemetni.- Még szerencse, hogy nem mászott be szegény feje a kerítésen, mert akkor az egyház ingatlanán lett volna s nekem főne a fejem, - jegyezte meg a pap.- Hogy mért nem vánszorgott az öreg abba a jó puha lucernásba a kereszt megett, akkor most a Boros gazda terhére írhatnék - bosszankodott a jegyző.- Ami engem illet, - szólt újra a pap - én eltemetem költség nélkül. így szól a kánon. Hát engem, most akkor hagyjanak ki az urak és tegyék át a további tárgyalás színhelyét, ahová való, a köz33