A Szív, 1966 (52. évfolyam, 1-12. szám)

1966-12-01 / 12. szám

30

LELKEM ÚTJA- Egy megtérés története. A megszentelő m a I a s z t.

Mikor még a katekizmust tanultuk, mindent megértettem, csak a megszentelő malaszt hatását a lélekre, nem tudtam elképzelni. Hiába fogtam fel eszemmel a magyarázó szavakat: ahhoz, hogy magát a lényeget megértsem és átérezzem, hiányzott a megtapasztalás.

A keresztség szentségében rám hullt a megszentelő kegyelem, és csodálkozó, ámulóörömmel eszméltem fel; a mennyországnak ízére. Új íz, - eddig ismeretlen - Istenbe kapcsol, visz, Istenhez. A lelkembenhat, és benne van: átfogja és permetezi a lelket. Ésszel nem fogható, csak lélekkel. A lélek fürdik benne és örvend, él általa. Csodálatos, szavakkal, színekkel le nem festhető megszentelő malaszt, milynagy ajándéka vagy a jó Istennek! Megértettem, hogy nem szimbolikus kifejezés ez: - újjászületni vízből és Szentlélekből, de valóságot jelentő újjászületés.

Igen, újjászületett a lelkem: egészen kicsiny, boldog és ártatlan lett. Egészen megváltoztam. Azelőtt milyen nehéz volt az élet; reggel, ha felébredtem, súly ült a szívemen. A munka fárasztó, üres hajszának tűnt és kínzott a kérdés; vajon kiért? minek? Mindennap újabb küzdelem kezdődött; körülvett engem a lelketlen, közömbös, szennyes emberek árja és nekem küzdenem kellett az ár ellen. A küzdéshez szükséges erőt alig bírtam magamban megtalálni. Ha elhagytam magam és engedtem, hogy az ár sodorjon, utána undor és szomorúság gyötörte lelkemet. Ha pedig ellenálltam, szembeszálltam az árral és győztem, akkor magamra maradtam és felszakadt bennem megint a kínzó nyugtalanság: vajon kiért? minek? Mennyire elfárasztott ez a küzdés! És most? Most minden mennyire megváltozott! Kora reggel, amikor felébredtem, édes öröm cikázott át lel- kemen: JÉZUS! Jézus vár rám az Oltáriszentségben! Milyen könnyű volt felkelni! Milyen boldogan, frissen pattantam az ágyból, hogy minél előbb futhassak Jézushoz!