A Szív, 1966 (52. évfolyam, 1-12. szám)
1966-12-01 / 12. szám
29 testet pedig nem szívleli, hamarosan beteg lesz és meghalt ha pedig valaki csak a testnek vak ösztöne szerint élne, állattá alacsonyítaná le az embert. Ál lattá, mondottam, mert a vak testi ösztönök irányítanák az életét, és megcsökkenne benne a becsületesség, munkaszeretet, vallásosság, önzetlenség, mega szeretet éscsak a szórakozás, a jóllakás, az élvezet, a tunyaság,meg a paráznaság érdekelné - mert ész híján nem tudja, merre kell mennie. Mi tehát akkor a bűn? Olyasfajta baj ez, mint mikor a kocsis pityókásan elveszti a gyeplőta kezéből, s maga sem tudja, hová kell hajtania> a ló viszont megvadul, avagy megcsökönyösödik. Nagy baj ez fiam, mert könnyen az árokba zuhan az ember... A testet leginkább a nemi ösztön tudja megvadítani. Amennyire fontos és szükséges ez a természetben a Teremtő bölcs szándéka szerint, épp olyan hatalmas és erőszakos, ha féket vészit. Az emberek legnagyobb részét a boldog házaséletbe vezérti ez az ösztön, ezúton lesz életforrásunk és legnagyobb javainknak eszközlője. Hogy visszatérjünk az előbbi hasonlatra: a nemi ösztön olyan, mint a szilaj csikó, viszi, röpíti a kocsit a mezőre. De jaj akkor, ha a kocsis kiejti a gyeplőt a kezéből, jaj akkor, ha a kocsi nem a józan ész és az Isten törvénye szerint halad... Vagy így is mondhatnánk: A tűz áldott erő - édesanyád épp most főzi rajta a paprikást, - mert be van szorítva a tűzhelybe, de ha egyszer kicsapna a tűz, akkor mindent felperzselne, hontalanná lennénk,, tönkremennénk. Ilyen a nemi érzés is: aki tud vigyázni magára, annak áldás lesz az istenadta ösztön, aki azonban szabadon játszik vele, felgyújtja házát, s felperzseli abban mindazt, ami szép, a becsületet, a munkaszeretetet, a vallásosságot, • s nyomorulttá válik az ember... Miért kell tehát tisztának lenni? Hogy ember maradj, hogy az Isten gyermeke lehess, és ne aljasodj el ösztönös állattá... Vagy még annál is rosszabbá ! "Csak egy igazi győzelem létezik: az amelyik senkiből sem csinál "legyőzöttet", • és ez a szeretet diadala". (Duval püspök)
