A Szív, 1966 (52. évfolyam, 1-12. szám)
1966-12-01 / 12. szám
23 értékéről vallott felfogása az egyházon keresztül lett az emberiség közkincse. XIII. Leó pápa "Rerum Novarum" kezdetű enciklikájánakbevezető részében kendőzés nélkül tárta fel korának szociális sebeit. Megállapította: a gépi gazdálkodás átalakította a munkaadó és a munkás viszonyát. Nincs, ami pótolja a középkor érdekképviseleteit, a megszűnt céheket. A gazdaság, a termelés és a kereskedelem kevesek kezébe került, a munkásosztály rabszolgaságba jutott. A tömegek elszegényedését fokozza a kapzsi nyerészkedés, a közintézmények és törvények egyre jobban levetkezik a vallásos jelleget, ha- nyatlanak a közerkölcsök. Az öntudatra ébredt munkások szervezkednek ugyan, de könnyen lázit ók kezébe esnek. A szocializmus a bajok orvoslását a javak közösségétől várja, pedig a tulajdonjog eltörlése első helyen a munkást sújtaná, lehetetlenné tenné ugyanis munkabérének a befektetését és evvel együtt a munkásnak magasabb életszínvonalra való emelkedését. A természet törvénye, hogy a családfő gondoskodjék gyermekeiről, ez sok esetben csak úgy lehet, ha gyümölcsöző magántulajdont hagyhat rájuk. Ez a feladat nem illetheti elsősorban az államot, mert hiszen a család előbb volt, mint az állam és a családi életbe az államnak csak a végszükség esetén szabad belenyúlnia. Minthogy a szociális kérdés megoldása az evangélium szellemének az érvényesítése nélkül lehetetlen, az egyháznak is közbe kell lépnie és hirdetnie; nem az osztályharc és gyűlölet, hanem csak a különböző társadalmi osztályok együttműködése hozhat megoldást. A munkásoknak és munkaadóknak egyaránt súlyos kötelességeik vannak. A munkaadók becsüljék meg a munkásban az ember méltóságát, ne támasszanak vele szemben erejével, korával, nemével meg nem egyező követeléseket, méltányos munkabért adjanak. Az állam hivatása, hogy a közjó érdekében megakadályozza, hogy az egyik társadalmi osztály visszaéljen a másik helyzetével. Védenie kell a magántulajdont, de gondoskodnia is arról, hogy a munkásokat ne nyomják el, hogy ezek munkájuk gyümölcséből megfelelően lakjanak, ruházkodjanak, táplálkozzanak, hogy életük ne legyen aggodalmaktól terhes. Meg kell akadályozni a munkások kizsákmányolását, gondoskodni pihenő időről, őrködni a vasárnapi munkaszünet megtartásán. Ügyelni kell, hogy a dolgozó nő erkölcsiségétmunkahelyén ne veszélyeztessék, őt családanyai kötelességeitől ne vonják el. Fejletlen gyermekeket nem szabad munkára fogni. A munkabér legyen elégséges a tisztességes élethez, a családfenntartáshoz és ahhoz is, hogy a dolgozó valamit megtakaríthasson és idővel némi tartalékhoz jusson. Ez csökkentené igazán az osztályok ellentétét.
