A Szív, 1966 (52. évfolyam, 1-12. szám)
1966-12-01 / 12. szám
24 Az igazságosság követeli, hogy a munkaadó kedvezőtlen munkafelté- teleketne kényszerítsenrá munkására. A munkásokat biztosítani kell betegség, baleset és halál esetére. A munkások önsegélyezése terén fontosak a munkásmozgalmak és szervezetek. De a keresztény munkásoknak csak olyan mozgalmakhoz, szervezetekhez szabad csatlakozniuk, amelyek programjukban nem fordulnak szembe akeresz- ténységgel. Jobb azonban, ha a keresztény dolgozók keresztény szak- szervezetekbe tömörülnek. A munkások és munkaadók jogainak és kötelességeinek a megszabására alkalmasak a közös döntőbíróságok. A társadalmi kérdést csak a keresztény erkölcsi rend uralmának a helyreállításával lehet megoldani. Az enciklika tanításának ez a rövid összefoglalása is mutatja, hogy XIII. Leó eszméi még ma is mennyire időszerűek. Az enciklika által a dolgozó személyének a megbecsülése, a munkafeltételek, a családi bér, a társadalombiztosítás, a szervezkedés és érdekvédelem terén hirdetett elvek mondhatjuk örökérvényűek és az enciklika nem egy olyan követelményt hangoztat még ma is, amelyet sem a tőkésrendszer, sem a marxista kollektív gazdasági rend nem hall szívesen. A tőkésrendszer meglevő, de takargatott hibáinak a leleplezésétől fél, a marxista kollektivizmus az enciklikából áradó spiritualizmussal nem meri fölvenni a harcot. Legyen akármilyen színe az anyagelvűségnek, a pénzimádat, a kényelemszeretet, a féktelen élvezetkeresés, a másokkal való nemtörődés, a mindig szociális igazságtalanságba süllyedő önzés jellemzi. Az idézett angol közgazdász, Lasky is elismerte: "korunk feszültségének az oka sokkal inkább a lelkiség, mint az anyagiak terén keresendő". Ezért érthető, hogy XIII. Leó tanítását tovább fejlesztve, XI. Pius "Quadragesimo Anno"kezdetűenciklikájában, XII. Pius számos beszédjében és XXIII. János pápa "Mater et Magistra" kezdetű enciklikájában ismételten hangoztatta; szorongások és szenvedések közt élő világunknak a test és a lélek kenyerét egyszerre kell biztos ítani. "Egyéb jelek között, amelyeken át Isten szentsége megjelenik az emberek előtt, legnyilvánvalóbb az emberek szentsége, akik azért válnak szentekké, mert bennük lakik Isten". (Aquinói Sz. Tamás)
