A Szív, 1966 (52. évfolyam, 1-12. szám)
1966-12-01 / 12. szám
22 nélkül állapíthatta meg Lasky, az angol szocialista közgazdász: "A múlttal szemben minden tekintetben jobb ma a tömegek helyzete". Csakugyan elmondhatjuk: soha korábban nem volt annyira nélkülözéstől mentes a munkásosztály, mint ma, amikor is a fizikai dolgozók átlagosan közepes jólétnek örvendenek. 75 évvel ezelőtt a munkás élete a roskadásig végzett munka és a kimerült fáradtságban eltöltött, lényegesen rövidebb pihenő volt. Ma a munkaidő rövidebb, mint a pihenésre és önképzésre ill. szórakozásra fordítható idő. A fizikai dolgozó biztonsága sohasem volt akkora, mint manapság. Kockázat mégmais van, de méreteiben és kihatásaiban közel sem olyan nagy, mint a múltban, amikor is a gazdasági válság milliók kenyerét vette el. Az európai, észak-amerikai dolgozók nem ismerik azt a nyomort, amelyben még a nagyapák éltek. A még megmutatkozó szegénységet is el lehetne tüntetni, ha a hideg háború vetélkedésében az államok nem pazarolnának annyit a fegyverkezésre. De a még megmutatkozó nehézségek ellenére is anakronizmus volna azt állítani, hogy a munkásosztály ma is a kizsákmányoló kisebbségnek, a polgári osztálynak az áldozata. Elég csak belelapozni az újságokba és elolvasni, hogy hol, kik és miért sztrájkolnak. A jóslattal szemben a munkásság egyre jobban polgáriasul, vagyis a társadalmi fejlődés, ha más irányból is, mint Marx jósolta, az osztálynélküli társadalom felé halad. Ez a fejlődés az érdekelt osztályok, az állam és az egyház összefogásának az eredménye. XIII. Leó 75 éve megjelent "Rerum Novarum" kezdetű encikli- kájában az osztályharccal szemben éppen ebben az összefogásban jelölte még a felemelkedés útját. A "Rerum Novarum" szociális körlevél tanítása nyomán a pápák számos alkalommal hangoztatták- az egyháznak közvetlenül, vagy közvetett módon, de segítenie kell a munkásosztály felemelkedését. Az egyház szociális tanítása azokra is hatással volt, akik merőben laikus alapon küzdöttek a munkásságért. A szociális igazságosság utáni vágy felébresztésében, az elnyomott munkásság jogainak a hangoztatásában nagy része volt az egyház szociális tanításának. Az igazságosság, a minden emberrel szemben kötelező megbecsülés, az elnyomottakkal való együttérzés mint eszme és magatartás lényegében az evangélium tanításából nyerte erejét. A materializmus vajmi keveset mondhatott, amikor azt kellett kiemelni, hogy emberek valamennyien testvérek vagyunk és közösségi életünk alapja az igazságosság és a szeretet. XIII. Leó örökét átvevő pápák joggal hangoztathatták, hogy a szociális kérdés megoldásában döntő lépés köszönhető a katolikus egyháznak, mert a keresztény világnézetnek a dolgozó ember méltóságáról és a munka
