A Szív, 1966 (52. évfolyam, 1-12. szám)

1966-12-01 / 12. szám

16 Béky Gellert S.J. H32ÍBÍM& 222* Má ÉL®P 1P2ÍP2S&2 Ü^'y'illSO Honnan tudjuk ezeket a csodálatos dolgokat? Ki írta le, ki jegyezte - föl mindezeket? S ha már írva hagyták ránk a régiek, vajon igazat írtak-e könyveikben? Nem ők ma­guk találták csak ki? Vagy (legalábbis) nem nagyították-e, mikor továbbadták ezt a bölcsességet? Csupa olyan kérdések ezek, amelyek előbb-utóbb minden gon­dolkozó ember előtt felvetődnek. Nos, a felelet így hangzik; mindazt, amit eddig elmondottunk, a zsidó nép úgynevezett "Szent Könyveiben" olvashatjuk. A katolikus egyház nyelvén; a z 0- szövetségi Széntírásban. Mint sok más népnek, úgy a zsidóknak is volt "irodalma". És ennek az irodalomnak kincsesháza a Szentírás, a Biblia. Hogyan keletkezett, ki írta,, mikor írta a Bibliát? / Abrahám volt a zsidók ősapja, Mózes adott törvényt és alkot­mányt a népnek. Józsue hazát szerzett nekik. Dávid alatt erős or­szággá lettek. Salamon meg templomot épített Abrahám titokzatos Istenének. - Ezek a történelmi események, akárcsak Almos vezér, Árpád apánk, szent István vagy Mátyás király a magyar törté­nelemben. Az is bizonyos, hogy Isten maga nyúlt bele ezeknek az embe­reknek a sorsába és rajtuk keresztül az egész emberiség életébe. Ezt a hitet egymástól örökölték a zsidók. Apáról fiúra szállt. A zsi­dó hagyomány Ábrahámig vezette vissza nemcsak eredetét,hanem mindenekelőtt Isten-hitét. Eleinte csak szájról-szájra élt, terjedt ez a történelemben egyedülálló nemzeti hit. Később azonban akadtak írástudó férfiak, akik följegyezték a "magnalia Dei"-t, Isten nagy cselekedeteit.Később pedig valaki összegyűjtötte a már meglévő

Next

/
Thumbnails
Contents