A Szív, 1966 (52. évfolyam, 1-12. szám)
1966-12-01 / 12. szám
10 gadá Szentlélektől szent Fiát". Mivel az antik világban a tavaszi napéjegyenlőség dátumával kezdődött az új esztendő a fiatal egyház is ezt a napot tekintette a világ teremtése évfordulójának, majd az új- szövetségi üdvösségtörténet első kiemelkedő eseménye, a második isteni személy megtestesülése ünnepének. Amikor ez az ünnep véglegesen a március hónap 25. napjához kapcsolódott, a karácsony ünnepének a meghatározásában már természetes volt, hogy a kilenc hónappal későbbi, december 25-ét választották. Nagy Szent Leó pápának azért kellett híveit a napkultusztól óvnia, mert korában 200 év óta dec. utolsó napjaiban a pogány Róma a Sol invictus-nak, a legyőzhetetlen napnak, az ünnepét ülte. Az ókori csillagászat is számon tartotta, hogy dec. 21-én a legbágyadtabb a nap fénye és még délben is hosszúak az árnyékok. Menjünk csak ezekben a decemberi napokban, amikor kora délután szépen süt a nap, a Szent Péter térre. A szélvédett oldalán tele van kismamával, kisbabával. At utca napos felén lévő eszpresszók előtt is kint üldögélnek, diskurálnak a férfiak. Jobb, mint otthon. Julianus Apostatáról tudjuk, hogy Kr. u. 362-ben egy hosszú hosszú beszédet szerkesztett, amolyan hivatalos megemlékezést a Nap királyi születéséről. Ezt kellett városban faluban a hivatalnoki kar első méltóságának dec. 25-én, a nap ünnepén, elmondania. Ettől a kultusztól óvta, mint gondos főpásztor híveit Nagy Szent Leó pápa. De ne gondoljuk, hogy Nagy Szent Leó pápa vezette volna be ezt az ünnepet. Jóval előtte már megvolt. Hiszen Afrikában a donatista eretnekek a Vízkereszt ünnepét mint újítást visszautasították, de megünnepelték a karácsonyt. A legrégibb utalást egy 360-ból ránk maradt szentbeszéd töredékben találjuk. Még ennél is hátrább mutatnak más adatok. így a liturgiái tudomány véleménye jelenleg az, hogy 354-ben, tehát 30 évvel azután, hogy a nagy üldözések véget értek és az Egyház a katakombákból följöhetett, már megünnepelte dec. utolsó napjaiban a Megváltó születésének az évfordulóját. A kifejezetten római ünnepet Gallioban a 6. század első éveiben vezették be. Egyiptomban 432 óta ülik meg ezt az ünnepet. Jeruzsálemben viszont csak a 7. századközepén sikerült meggyökereznie. Az 5. század közepétől a római birodalom a karácsony ünnepét az államilag megülendő ünnepek sorába is felvette és ezen a napon sem volt szabad cirkuszi játékokat tartani. A legyőzött ellenfél meggyilkolásával végződő gladiator játékoknak is a hagyomány szerint a karácsony vetett véget. Amikor 404. januárjának első napján Honorius császár fényes ünnepléssel nyitotta meg hatodik konzulságának
