A Szív, 1966 (52. évfolyam, 1-12. szám)
1966-12-01 / 12. szám
II az idejét, a Colosseum porondján a gladiátori játékok végén egy Telemachus nevű keleti szerzetes jelent meg és azok közé vetette magát, akik már életre-halálra menő küzdelemben álltak. A vérszomjas tömeg, mivel mulatságát elrontották, Telemachusra vetette magát. Ennek vértanúsága olyan mély benyomással volt mind a népre, mind a hatóságokra, hogy a nem sokkal később kibocsátott császári rendeletet, amely a gládiátori játékokat betiltotta, a nagy többség helyeselte. Telemachus a jászolban fekvő kis Jézusnak, a béke fejedelmének névében tiltakozott a vesztes félnek a legyilkolásával végződő játékok ellen. Amint karácsony ünnepe kifejezetten római eredetű, hasonlóképpen Rómából terjedt el az a szokás is, hogy karácsony napján a papok három szentmisét mondhatnak. A 9. század elejétől a pápa karácsony ünnepére a világ rangban első Mária-templomában, a Santa Maria Maggiore bazilikában készült. Délután itt mondta el a vigiliás misét. A koraesti órákban már a betlehemi jászol ereklyéje előtt énekelték a vecsemyét. Utána nem sokkal később megkezdte a karácsony ünnepi zsolozsmáját. A szokásosnál jóval rövidebb zsolozsma után mondta el a pápa az ünnep első miséjét, az éjféli misét. Hajnalban a Szent Anasztázia templomába ment át, itt celebrálta a pásztorok miséjét. A Szent Péter bazilikában a szokásos hosszú zsolozsmát énekelték és karácsony délelőttjén csak ünnepi mise volt, ez volt a pápa harmadik miséje. így került a római misekönyvbe a három karácsonyi mise szövege és így lett később általánossá, hogy a papok ezen az ünnepen három misével emlékeznek meg a Megváltó születéséről. A római karácsonynak nemcsak az a sajátossága, hogy az ünnepen délben az emberek a Szent Péter térre sietnek, a pápának boldog ünnepeket kívánnak, amit a pápa ünnepélyes áldásával Urbi et Orbi adott, viszonoz, hanem az itteni ünnephez a pápa karácsonyi szózata is hozzátartozik. Karácsonyi szózatot először XI. Pius intézett a világhoz. 1932. dec. 24-én a jubileumi évről mondott beszédet, az egyház ugyanis abban a liturgikus évben emlékezett meg Jézus Krisztus kereszthalálának a 19. centenáriumáról. XII. Pius pápaságának minden karácsonyán szózatot intézett a világhoz. Emberiségünk szomorú tragédiájának minden fájdalma, bánata szóhoz jutott a nagy pápa karácsonyi beszédeiben. Ünnepélyes jelleget adott ezeknek a szózatoknak az a tény is, hogy a pápa az ünnep vigiliáján délben a pápai palota konzisztórium termében a bíborosok és az udvar prelá- tusainak jelenlétében mondta el azokat, mintegy válaszul arra, hogy a bíborosi kollégium dékánja az egész római papság nevében Krisz
