A Szív, 1966 (52. évfolyam, 1-12. szám)
1966-11-01 / 11. szám
45 Be I só'kína i helyzetkép. - 19 45 . ---------- Cser László S.J. Szócsaták. Az élet nem rossz tréfacsináló. A kérdés csak az, hogy észrevesz- szük-e témáit. Néha nem éppen annak készül a dolog, de az lesz belőle. Egyre jobban a szobába szorultam. Egyrészt, mert nem szívesen láttak a templom körül és félő volt, hogy egyszerűen kiutasítanak a misszióból. Másrészt sokat zaklatták Szü atyát, aki örült, ha én találkozom először látogatóival. Hát az volt bőven. Pirkadás előtt miséztünk, mikor még nem keltek föl a vörösök. Ha észrevették, hogy misézünk, bejöttek cigarettázva és megjegyzéseket tettek. Szü Shen Fut még az átváltoztatás idején is megzavarták. Ki voltunk téve annak a veszélynek, hogy az oltárnál kezükbe veszik a Szentostyát is. Velem valahogyan tartózkodók voltak. Nem mintha jobban szerettek volna, mint a kínai papot. Éppen ellenkezőleg; jobban gyűlöltek. Egy-két falubeli gyerek és a kórház személyzetéből telepedtek be hozzám. Mindenféle ostobaságokat kérdeztek, de ez még jobb volt, mint a felnőttek kiállhatatlan faggatása. Egyszer csak beront egy gyerek. Talán tizennégy éves, halehetett. Vállán zsinór lógott és kezében a zsinórra kötött hatalmas pisztolyt lőbálta. Az asztalomhoz állt, rámfogta a fegyvert.- Ki vagy? Megmondtam. - Mi a nemzetiséged? - Megmondtam. Nem értette. Európáról sem hallott még, neki ami nem ez a néhány környező falut jelentő Kína volt, az mind "külföld". Magyarázni kezdtem, hogy mi az a Magyarország, de eredménytelenül. Végre diadalmasan egyenesedett ki és rámkérdezett;- Azt akarom tudni, hogy melyik vármegye, melyik járás, melyik falu! Mielőtt magamhoz tértem volna a kérdés furcsaságától, az egész szoba vihogott és a gyerekek a hasukat fogták nevettükben. A vitéz katona élszégyellte magát, elképedt és amilyen gyorsan jött, elillant. Napokon át hallottam az udvaron, mikor rácsűfoltak: - Melyik vár- megye, melyik járás, melyik falu? Na, melyik falu?
