A Szív, 1966 (52. évfolyam, 1-12. szám)

1966-11-01 / 11. szám

46

Arra, hogy tudományos vitába fogok keveredni, nem gondoltam. De úgy látszik, ez sem maradhatott el. Falubeli gazdák és egyéb jóakaraté emberek nyilván megszántak már, vagy meg akarták mutatni, hogy alapjában véve a kínai társaság kellemes és rosszul ítélek, ha ez a banda lesz mérőszalagja kínai szimpátiámnak. Betelepedtek hát hozzám és szórakoztattak, néha még akkor is, ha ugyancsak sürgetett a breviáriumom, ha időben akartam ágyba kerülni. Ilyen alkalommal toppant be hozzám egy fiatal propagandista, aki még iskolaszagot árasztott magából. A vörösök jól tanították propagandistáikat, de röviden, mert gyorsan akartak dolgozni. Ez a suhanc két hónap alatt elkészült és mindenhez értett.

A baj ezzel az egész kommunista szervezkedéssel az, hogy kevés a hozzáértő ember. Azok elfoglaltak és egyetemeken, vezérkarban, s irányító helyeken vannak beosztva. Kína nagy földdarab. Igazi kommunistának céltalan rablónépség és elkeseredett tisztességes emberek toborzódnak. Az utóbbiak száma kevesebb az előbbieknél. A nép nehezen veszi be az új tanítást, mert bár tapasztalata nincs, gyanakvó a példa miatt, amit mutatnak neki az új próféták. Hadseregbe könnyen behajtják a népet. De a fejével nehezen boldogulnak. A legkönnyebb még a gazdagok ellen lázítani, de van vidék, ahol nehéz eldönteni, ki a gazdag. A mi európai fogalmaink szerint nem éppen koldus, de tisztességes szegény ember itt a gazdag névvel tisztelő- dik meg. A nép nagy része nem tisztességesen szegény, hanem a mi fogalmaink szerint egyszerűen nyomorgó. Hosszú története van ennek, hogy miért. Mindenesetre Kína története a legrégibb, Kína területe a legnagyobb, népessége a legtöbb és adminisztrációja a legrosszabb kezdettől a mai napig. Az önzés és kizsákmányolás mestersége errefelé nem olyan rosszulhangzó bún a vezető körökben, mint másfelé. A nép tudja, hogy kihasználják és rajta hízik minden ügyes üzletember, hivatalnok és hadsereg, de ez így volt mindig és úgy sejti így is lesz. Különösen most, mikor a kommunisták más formában és más szavakkal, de talán még nagyobb erőszakkal hajtják rabszolgasorsba.

Nos, ezek a propagandisták nagyrészt műveletlen fickók. Tanultabb embereket nehéz meggyőzni és egy részük elillant idejében. Más részük nem könnyen dől be. Az én propagátorom bejött, elfoglalta a neki kínált széket és az asztalomról kínálás nélkül szájába dugott egy cigarettát. Töltőtollát fölényesen csavargatta, valahogy úgy, mint régi királyok forgatták jogarukat. Kigúnyolta a Feszületet és a szentképeket. Bámulatos valami! Ha még nem láttak ilyesmit, érdeklődéssel kérdeznek utána. Ha tudnak valami vallásról, akkor az min-