A Szív, 1966 (52. évfolyam, 1-12. szám)

1966-02-01 / 2. szám

3

Jákob kútjánál. Mi lenne ennél természetesebb? Egy szamariai asz- szony jön oda vizeskorsójával. Nemde magától értetődő? És mégis, milyen találkozás ez, az irgalmas Isten és a gyenge ember számára. A Mesterrel való beszélgetés közben eldől az asszony sorsa: megszabadítja őt múltjától, és népe között a Messiás hirnökévé teszi.

Vagy gondoljunk Kánára, ahol Jézus, Anyjával együtt résztvett a menyegzőn. Egyszer csak észreveszik, hogy fogytán a bor. Mária egyszerű kérést intéz fiához: - "Nincs boruk". (János 2,3.)Jézuselső csodájával válaszol a kérésre. Mily apró háztartási kérdés adott alkalmat erre a csodára! Csodával előzi meg az egyszerű emberek zavarát, akik talán még észre sem vették, hogy valami nincs rendjén. Isten érdemesnek tartotta felhasználni ezt a kis jelentéktelen eseményt arra, hogy mindenható erejét és szeretetét nyilvánvalóvá tegye.

Nátánáel felkeresi a Mestert, mikor az első tanítványait toborozza. Jézus így szól a feléje közeledőkhöz: - "Nézzétek, ez egy igaz izraelita! Nincs benne kétszínűség! " (János 1, 47.)

"Honnan ismersz engem?" - kérdezi Nátánáel.

Jézus megmondja: - "Még mielőtt Fülöp hívott volna, láttalak a fügefa alatt".

Nem tudjuk, mire célzott Jézus, de válaszából láthatjuk, hogy Isten Gondviselését semmi sem kerüli el. Észrevette a szegény özvegyet is, amikor filléreit a templom perselyébe dobta. Ismerte annak a fiatalembernek jártát-keltét is, aki vizeskorsót vitt az utcán. Jánost és Pétert utasította, hogy kövessék át a házba, ahová megy, s ott készítsék el számára a húsvéti vacsorát. Nem, az ő szemében semmi sem jelentéktelen, mindennek van értelme, célja, jelentősége. Ismeri minden cselekedetünket, figyelemmel követi, sugallataival irányítja és Gondviselésének felmérhetetlen tevékenységével szövi életünk vásznát és irányítja annak minden fonalát.

Vannak pillanatok, amikor Isten Gondviselése meglepő erővel nyilatkozik meg életünkben. Néha a halál körülményei teszik ezt nyilvánvalóvá. Egy bölcselő az életet mondathoz hasonlítja, amelynek értelmét nem értjük meg mindaddig, míg az utolsó szót nem hallottuk. Néha az élet utolsó pillanataiban valami világosan kinyilvánítja számunkra Isten szeretetét, amellyel magához hívta szolgáját.

Sertillanges atyát holtan találták íróasztalánál, ahol egy lelkigyakorlat következő elmélkedését készítette elő. A tinta még meg sem száradt a befejező mondat utolsó szaván: "Készüljünk így mindnyá-