A Szív, 1966 (52. évfolyam, 1-12. szám)

1966-02-01 / 2. szám

4

jan arra, hogy találkozzunk a mennyországban".

Egy kiváló bencés atya, aki egész életét a húsvét titkának dicsőítésére szentelte, nagyszombaton, a templomban halt meg, éppen akkor, amikor befejezték a húsvéti dicsőítő éneket.

Jó, ha felfigyelünk Isten mindenre kiterjedő Gondviselésére és örömmel fogadjuk, amikor életünkben jelentkezik.

Ahhoz, hogy Isten jelenlétét az emberi életben felismerjük, fontos számításba vennünk az Isten működését irányító sajátos törvényszerűséget, amelyről oly hajlandók vagyunk megfeledkezni.

Isten ideje.

Aztgondoljuk, hogy Isten eltávozott tőlünk, sorsunkra hagyott minket, mert nem nyilvánítja ki jelenlétét előttünk abban a pillanatban, amelyet mi választottunk.

Nos, Isten joga az, s nem a miénk, hogy kijelölje ennek idejét. A Szentírás ismételten feltárja előttünk, hogy Isten mennyire magának tartja fenn közbelépése idejének megválasztását.

Mily gyakran mondta Jézus: - "Még nem jött el az én időm", vagy "közeledik az idő... " Világosan láthatjuk, hogy O teljesen az Atyára bízta idejének meghatároz ás át. Nem engedett a kényszernek, sürgetésnek. 0 tudott várni a megfelelő időre, és meg tudta választani a kellő pillanatot.

Mikor vihar támadt, ő aludt a csónakban. Egyáltalán nem sietett a megrémült tanítványok megmentésére. De amint eljött az ideje, ott volt, és kész volt jelet adni a hullámoknak, hogy csituljanak el.

Amikor a tanítványok a jövő iránt érdeklődtek tőle, azt mondta: - "azt a napot és azt az órát senki sem ismeri... csak az Atya". (Márk, 13,32.)

Mikor Péter nem volt képes felfogni, miért akarja a Mester az ő lábát mosni, Jézus így szólt hozzá: - "Most még nem érted, amit teszek, de később majd megérted". (János 13, 7.)

Nekünk is vámunk kell Isten szeretetének jelére, míg a kijelölt idő elérkezik. El kell fogadnunk Isten időpontját. Mivel egyesek saját maguk akarják kiszabni az időt az Isten számára, azért panaszkodnak, hogy Isten nem hallgatja meg imáikat. Pedig Isten mindig meghallgatja őket, azonban az O idejében. "Ennem úgy gondolkozom, mint ti gondolkoztok és nem úgy cselekszem, mint ti cselekedtek",