A Szív, 1966 (52. évfolyam, 1-12. szám)

1966-11-01 / 11. szám

32

gában, hogy legeltesse népét, Izraelt. (Mikéás.)

A zsoltárokmár nem csinálnak titkot belőle; Egyre többször esik szó Isten Fiáról, aki az Atya jobbján ül s aki Pap és Király lesz egy- személyben, mint a nagy Melkizedek volt...

Ne féljetek, legyetek erősek, biztatja és bátorítja a próféta a hívőket, mert Isten maga jön megváltástokra! (Izaiás)

A Messiás-várás jellemzi talán legjobban Izrael lelkiállapotát a babiloni fogság után. Ettől kezdve már nem sokat közöl velünk a Szentírás a zsidó nép profán történelméből, legfeljebb elvétve mond el egy-egy fontosabb eseményt.

Izrael nem értette meg Isten útjait. Emberileg szólva Istennek nem volt valami nagy sikere a választott néppel. De ez a kis csoport, amely Abrahám hitének makacsságával kapaszkodott Isten irgalmába, várt és remélt és imádkozott.

Ebből a várakozásból születtek meg Izrael legszebb imádságai. Mindmegannyi szorongó óhajtozás a megfért Messiás, az eljövendő megváltás után.

íme néhány szép példa Izrael ádventi várakozására;

"És most Urunk; Atyánk vagy Te, mi pedig por;

Te vagy a mi Alkotónk s mi mindnyájan kezed alkotmányai.

Ne haragudj ránk többé és ne idézd fel gonoszságaink emlékét;

Nézd; mi a Te néped vagyunk.

A Te Szented városa pusztasággá lett; Sión sivataggá,

Jeruzsálem vigasztalanságban gyászol.

A szent Ház, dicsőséges templomunk, ahol atyáink dicsérete

hangzott, tűz martaléka;

És minden kedves dolgunk romhalmaz... " (íz. 64. 8-11.)

"Harmatozzatok egek onnan felül és a felhők essék az igazat!

Nyilatkozzék meg az ég és teremje az Üdvözítőt! " (íz. 45. 8.)

így könyörgött a hívő maradék a próféta szavaival. Mert a régi dicsőségből nem maradt más meg, csak a hit;

"Könyörülj rajtunk Mindens ég Istene és tekints ránk...

Újítsd meg a jeleket, tégy megint csodákat,

győzelmes jobbod dicsőségére... !

Rövidítsd meg az időt, hozd közelebb a véget...

Taposd össze az ellenség fej^t!