A Szív, 1966 (52. évfolyam, 1-12. szám)
1966-02-01 / 2. szám
2 Jóakaratunk legkisebb jelére kész megbocsátani nekünk, s ellát ehhez kegyelmével. Kitárja felénk karjait és kész visszafogadni minket, mielőtt befejeznénk a bűnbánó ima szavait. Isten szeret minket és őrködik minden utunk felett. A Szent írásból tudjuk, hogy angyalait rendelte őrizetünkre. Rejtett szeretet. Szeretete azonbanrejtve marad előttünk. Amikor a tanítványok látták Krisztust a vizen járni, azt hitték, hogy szellem. Húsvét hajnalán, amikor Mária Magdolna látta a Mestert, azt hitte, hogy ő a kertész. Amikor a tanítványok találkoztak vele az Emmausz felé vezető úton, idegennek tartották őt, akit egyáltalán nem érdekel semmi abból, amiben ők annyira reméltek. Isten útjait általában nem értik meg az emberek. Hitre, eleven hitre van szükség annak megértéséhez. Isten rejtekben marad. De ott van ő, a látszólag véletlenül történő dolgok mögött és a váratlan eseményekben. Jó, ha igyekszünk felfedezni Ót a külsőségek mögött, a látszat takarója alatt. Sokszor ezek a "véletlen" események annyira rávilágítanak, hogy akaratlanul is világosan felismerjük bennük az Urat. Mindenki tapasztalja ezt néhányszor élete folyamán. Egy bizonyos találkozás, egy könyv, egy véletlenül meghallott szó, egy megpróbáltatás mögött ott rejtőzött az Isten; leplezve, csendben, de mégis annyira érezhető volt jelenléte. Egy lelki író mondta; "Ha valamely személynek szüksége van arra, hogy egy rendkívüli lelki tanácsadótól a megfelelő szót hallja, Isten a világ másik végéről is elküldi hozzá ezt az egyént". Isten elrejtőzhet a rádióhullámban, a moziképben, egy mellettünk elhaladó személy tekintetében. "Bárcsak hallgatnátok ma az Ő szavára!" - figyelmeztet a Szentírás. - "Ne keményítsétek meg szíveteket! " - mondja a zsoltáros. (Zsolt. 4, 8.) Véletlen találkozás: Isten elrejtve. Isten szeret minket, személyes, közvetlen, mindent átölelő szeretettel, amelyet azonban a véletlen és másodlagos események elrejtenek előttünk. Az evangéliumokban olvashatunk néhány meglepő "véletlen találkozásról". Vegyül például, amikor az Ur, a gyaloglástól fáradtan, megpihen
