A Szív, 1966 (52. évfolyam, 1-12. szám)

1966-11-01 / 11. szám

4

Cser László S.J.

NOVEMBER MÁSODIKA

Halottak napja van. Ahaj- a nal kint talál a templom és plébánia között. Föl- rok a még sötét ablakok alatt.

Karórám világító lapja félhatot mutat. - Kisgyerek korom óta fogva tart az egyház fekete liturgiája. A temetések "circumdederunt" dallama nagyon mélyen vette lakását öntudatomban. A gyászmisék komoly ünnepisége, a fekete és ezüst metsző ereje színképleteim leghatározottabb pontjai. Az elhalt test tisztelete és a lélekért könyörgő aggodalom drámai erővel nyúl emberi életembe. Most a levegő szokatlanul éles. A szél hasogató pengéje ruhán is átvág. Egy pillanatra megállók. A levegő friss szaga idehoz valamit. Vagy engem visz oda, ahol téren és időn túl pillanatok alatt újratörténnek megtörtént események.

Reggel van, még sötét. Gyorsan öltözünk. Anyám a termoszokat tölti meg a konyhában a körégős petróleum lámpa alatt. Én már készen vagyok. Lengyel nadrág, vastag szvetter és jól olajozott bakancs a lábamon. Apámat nézem vallásos áhítattal. Mint a ministráns a papját, aki liturgikus ruháit ölti fel. Szeretem nézni apám hajlott vállait nehéz bőrkabátjában. Fáratag, mégis erőteljes lépteit a vadászcsizmában. Mikor fegyvere után nyúl, szememben az a könyörgés van, melyet oltár előtt imádkozó arcokon látunk. Apám bólint, vihetem a fegyvert.

Körvadászatra megyünk. Ripp-et, a vadászkutyát nem vihetjük s ez fáj. Sajnálom szegényt, hogy kimarad ebből a földöntúli gyönyörűségből. Kiszaladok a fáskamra mellé, a kutya-ólhoz és megsimogatom. Még prédikálok is neki, mint papok rossz híveikhez:- Annyiszor mondtam már neked, hogy nem szabad úgy kitör-