A Szív, 1966 (52. évfolyam, 1-12. szám)

1966-11-01 / 11. szám

3

digkészenkell állnia két dologra: a szentáldozásra és a halálra. Valójában nincs különbség a kettő között. A keresztény halála egyesülés Istennel, azO szeretetével, Isten kitárt karjaiba sietni, és örökre részesülni az Ő örömében, boldogságában és békéjében.

Oly jó a sötétségben hinnünk a világosságban.

Oly jó könnyek között hinnünk az örömben.

Oly jó a halálban hinnünk az Életben.

Oly jó reménykedve vámunk a halált, mint ahogy az a szent tette, aki halálos ágyán cellája falaira mutatva így szólt: "A halál számomra azt jelenti, hogy ezek a falak leomlanak és Isten kitárja felém karját".

Igen, a falak leomlanak és Isten kitárt karokkal vár minket, hogy szeretettel magához öleljen. Ez ad igazi értelmet a szenvedésnek, amely révén elérkezünk a béke honába.

JÉZUS SZIVE: a z iga zságosság és szeretet tárháza.

Jézus megváltó halálában és dárdával átdöfött Szívében engesztelő áldozatot mutatott be Isten végtelen igazságosságának "megszámlálhatatlan bűneinkért, sértegetéseinkért, hanyagságainkért". így teljesedett a zsol táros szava:”Az igazságosság és a béke megcsókolták egymást". A mennyei Atyának ez az igazságossága azonban, mely éppen nem kímélte szeretett Fiát, mifelénk a szeretet ruhájában jelenik meg: "Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta érte..."

Ezzel szemben nézzük Jézus Szíve szeretetét irántunk. Az Atyával szemben szeretettel tartozott, velünk szemben nem volt a tekintetben a legkisebb tartozása sem. A legkisebb igényt sem tarthattuk erre a szeretetre, hiszen mindnyájan "a harag gyermekei" voltunk. Ha a meny- nyei Atya mindennek ellenére minket Jézus Szívében ezzel a mondha- tatlan szeretettel átölel, úgy ez a legtisztább, ingyenes, ajándékozó szeretet. Ha Isten nem is szeretne bennünket, nem lenne igazságtalan: végtelenül igazságos maradna. De Istennek ez az igazságossága, melyet szent Fia a kereszten teljes súlyában érzett, éppen az Üdvözítő engesztelő áldozata által változik át szent Szívének megváltó szeretetévé. Az átváltozás titka a szentmisében nagyobb, mint sejtjük. Nemcsak a kenyér és bor változik át az Úr testévé és vérévé, hanem Isten igazságossága is ezekben a szent pillanatokban kegyelemmé és szeretetté változik át. (R. Gräber)