A Szív, 1966 (52. évfolyam, 1-12. szám)
1966-11-01 / 11. szám
2 sékmeg, hogy Krisztus szól belőlünk. Ha csak egyetlen szót szólunk is, árasszon az világosságot és reményt. A Megfeszített képe. Ha pedig egy szó sem jön ajkunkra, amely kifejezhetné érzelmeinket és megvigasztalhatná a szenvedőt, legalább tegyünk valamit. Tartsunk eléje egy feszületet. A Megfeszített fog %y beszélni helyettünk, és feltárja előttük a szenvedés végső értelmét, megváltó erejét. Csak egy pillantást kell vetnünk Rá, a megtestesült Ártatlanságra, Igazságra és Szeretetre, szemlélnünk kell szétmarcangolt, keresztre feszített testét, az igazságtalanul elszenvedett szenvedések jeleit, s megértjük, hogy mily titokzatos a szenvedés, s hol kell keresnünk magyarázatát. Krisztus nem azért jött, hogy megszüntesse a szenvedést, hanem hogy értelmet adjon neki. A szenvedést az ember lázadása hozta a világba. A Sötétség Fejedelme lázította fel az embert Isten ellen. Krisztus magára vállalta, s ezzel megszentelte az emberi szenvedést, egyesítette saját nagypénteki szenvedésével. A Kálváriára kell tehát tekintenünk, ha fel akarjuk fogni a szenvedés megváltói értékét. Nagypéntek estéjén elsötétült a világ, mintha csak éjfélhez érkezett volna az emberiség. Az éjfél befejezést jelent, de egyben kezdetet is. Hitünk szemével látjuk, mint követi az éjfelet a húsvét hajnalhasadása, miként támad élet a sírüregből. Mióta Krisztus élve jött ki sírjából, megváltozott számunkra is a halál üzenete. A halottak már nem a megsemmisülést juttatják eszünkbe, hanem az örök életet, s minden eddiginél teljesebb életet. A lehunyt szemek ismét felnyílnak, de most már egész más fényben úszik körülöttünk minden. Amikor tehát felkeressük a gyászoló családokat, beszéljünk nekik Krisztus feltámadásáról. Talán nem vigasztalják meg őket azonnal szavaink, mert több időre van szükségük, hogy felfogják azok értelmét. De türelmes, testvéries szeretetünk segítem fogja őket, hogy az égre tekintsenek, a viszontlátásra gondoljanak, amely Atyánk házában vár mindannyiunkra, s amelyet többé nem fenyeget egymástól való elszakadás. Szeretteink már elérkeztek útjuk végére, s ez minket is emlékeztet földi utunk végességére. A hirtelen halál figyelmeztet az állandó készenlét szükségességére. A kereszténynek - mondotta egy mélyen vallásos tábornok - min-
