A Szív, 1966 (52. évfolyam, 1-12. szám)

1966-10-01 / 10. szám

46

Baják Mihály S.J.

Az állatoktól is tanulhatunk

Az állatokat Isten jósága az ember szolgálatára teremtette. Létet és életet adott nekik éppúgy, mint az embernek. Végtelenre beállított értelme és szabad akarata csak az embernek van; ennek pótlására azonban csodálatos ösztönt kaptak az állatok, mely ugyan szűk térre van korlátozva, de ezen belül sokszor messze felülmúlják vele az ember képességeit. Hogy csak egy példát említsünk; melyikünk volna képes viaszból olyan célszerű, hatszögletes sejtekből álló épülettömböt alkotni, mint amilyent a méhek készítenek?

Ezért az állatok egyes tevékenységéből tanulhatunk mi emberek is. Maga a szentírás is rávezet erre bennünket. Salamon bölcs mondásai közt olvassuk; "Menj a hangyához, te lusta, nézd élete útjait és tanulj tőle bölcsességet. Bár nincs vezetője, tanítója, fölöttöse, mégis megszerzi nyáron élelmét és begyűjti aratáskor az eledelét". (Prov. 6, 6-8.) Alantabb (30, 24-28) azt mondja, hogy négy kis lény van a világon: kies Ínyek ugyan és erőtlenek, de bölcseb-- bek, mint az ember; a hangya, a marmota, a sáska, a gyík. A hangyától megtanulhatjuk a jövőről való gondoskodást, a vackát a sziklák közt készítő marmotától a körültekintő óvatosságot, a vezér nélküli sáskahadtól az összetartást, a mindenhová beférköző gyíktól a találékonyságot.

A szentírás fölbátorítása nyomán lássuk már néhány, az életből vett példán, hogyan meríthetünk hasznot Isten teremtményeinek szemléletéből. Ki nem látott még mókust, amint ágról-ágra ugrál, szinte repül az erdő fáin és a fatörzsnek majd az egyik, majd a másik oldaláról lesi, minttöri fejét az ő ellensége, az ember? Es mégis; amikor egyszer egy város parkján áthaladtam és egy percre megálltam, azt vettem észre, hogy valami hátulról gyengéden meghúzza a ruhámat. Egy mókus volt! Talán abban a reményben, hogy zsebemben talál valami harapnivalót, mászni kezdett a ruhámon fölfelé. A sétálók nyilván sokszor adtak neki enni, és ő ebből a maga módján megérezte a jóságot. Ezen elgondolkodom. Aki nekem önzetlenül ad a magáéból, az szeret engem. Mert a szeretet sokkal inkább