A Szív, 1966 (52. évfolyam, 1-12. szám)
1966-10-01 / 10. szám
45 A mi közreműködésünk. Ez életbevágóan fontos érdek megvalósítása terén más és más föladat háramlik a püspökökre, a lelkipásztorokra, a katolikus egyesületek és főleg ifjúsági szervezetek irányítóira és tagjaira, a nevelőkre, szemináriumi elöljárókra, a missziós szerzetesrendek veze- tőségére, katolikus lapok és folyóiratok szerkesztőire. A II. Vatikáni Zsinatnak a missziókkal kapcsolatos irányelvei világosan leszögezik, hogy minden egyes hívőnek, az egyházban elfoglalt helye szerint, tudatosan, tervszerűen meg kell tennie a maga részét az egyház terjesztésében. Tehát senki nem intézheti el a missziók fellendítésének terén fönnálló kötelezettségét azzal az üres kibúvóval: a missziók (és most kifejezetten; a misszióshivatások) ügye nem tartozik rám! ... Mert az igenis rám is tartozik, meg rád is tartozik és rátartozik minden egyes hívőre, ha Krisztus titokzatos testén nem csupán élősködő lény, hanem a szervezet életközösségébe beletartozó eleven sejt akar lenni. Mindenekelőtt pedig ne felejtsük,azt, hogy a papi és szerzetesi hivatás Isten kiváltságolt kegyelme. Erre a kegyelemre nézve az Ur Jézus kifejezetten kijelentette, hogy imádság által kell kikönyörögnünk Istentől. Kétségtelenül igaz, hogy ma fokozott mértékben áll, amit Máté evangéliumában olvasunk. Az Ur Jézus ma is "ha végignéz az embereken, megesik a szíve rajtuk, mert olyanok, mint apásztor nélküli juhok; elcsigázottak, és kimerültek". És mint akkor az Ur Jézus szól tanítványaihoz, úgy szól ma valamennyiünkhöz kivétel nélkül: "Az aratni való sok, de a munkás kevés. Kérjétek az aratás urát, küldjön munkásokat aratásába". (Vö. Máté 9,36-38.) Valamennyiennem mehetünk ki a missziókba Isten országának terjesztésére. De valamennyien imádkozhatunk - és ezt meg is kell tennünk— azért, hogy ifjúságunk körében a missziós lelkűiét minél inkább terjedjen. "Esztelenségnek, sőt nyilvánvaló tébolynak a jele az, hogy valaki a szekrényeit ruhákkal zsúfolja tele, de hiányos ruházatban hidegtől meg éhségtől dideregni enged je embertársát, aki vele együtt Isten hasonlatosságára van megteremtve... Te, aki olyan jó húsban vagy, akidúsan terített asztal mellett lakmározol és puha, meleg ágyban alszol, ne felejtsd el, hogy - talán nem is olyan nagyon sokára, amint képzeled • szigorú számadást fognak behajtani rajtad az Istentől kapott javakkal való visszaélések miatt. Krisztus félelmetes ítélőszéke előtt azáltalad annyira észre sem vett szegények és nyomorgók lesznek legfőbb vádlóid". (Aranyszájú Sz. János)
