A Szív, 1966 (52. évfolyam, 1-12. szám)
1966-10-01 / 10. szám
37 Tagadhatatlan, hogy számos fizikai, biológiai, vagy történelmi tanításról, amelyet évszázadokon át sarkalatos igazságként és alaptételekként tartottunk, ma meg kell állapítanunk, hogy tévesekvoltak. Sőt ilyen értelem-módosulást még a hittudomány és erkölcstan területére tartozó tanoknál is meg kell állapítanunk; a keresztény felekezetek javarésze, nem szólva a nem-keresztény vallásokról, ténylegesen is, elméletileg is tartja azt a fölfogást, hogy bizonyos vallási és erkölcsi igazságokat, főleg a mi napjainkban, "korszerűsíteni" kell. Nem túlzunk, ha azt mondjuk, hogy manap a "közvélemény" és a "közhangulat" éppen a vallás alapvető kérdéseibenbizonytalan,i sokszor kimondottan zavaros. így pl. földi életünk értelmére, az erkölcsi törvények kiterjedésére és kötelező voltára nézve, az isteni kinyilatkoztatás tartalmára, sőt még létezésére vonatkozólag is annyi a változó, egymásnak ellentmondó, folyton új és új fogalmazásban elhangzó fölfogás, hogy emiatt a bizonytalanság miatt nem lehet őket életünk biztos alapjainak elfogadnunk. Az egyház igenis az A relativizmus elméleti, vagy " i ga z sá g oszlopa”. legalábbis gyakorlati követőinek szükségképpen támadniuk kell és "elévültnek" nyilvánítaniuk az egyháznak azt a fölfogását önmagáról, hogy hit- és erkölcsbeli tanítások terén az emberiség számáraaz Istentől rendelt tévmentes tantekintély hordozója. A relativizmus hívei élesen tagadják az egyháznak jogát arra nézve, hogy saját tekintélyével bizonyos vallási és erkölcsi tanításokat, mint föltétlenül tévmenteseket és az emberiség számára kötelező érvényűnek jelentsen ki. Ám az egyház ellenlábasainak ezek a támadásai mit sem változtatnak azon, hogy Sz. Pál szerint az egyház, Isten szándéka szerint, "az igazság oszlopa és biztos alapja"; hegyre épített város, amelyet minden irányból lehetetlen meg nem látni; biztos öblöt mutató világítótorony az élet tengerén vészesen hányódó hajók számára. Az a határozottság és bizonyosság, amellyel az egyház 1900 év óta védiKrisztus tanítását, továbbá ennek a tanításnak szépsége, ésszerű volta, minden nemesebb emberi törekvést kielégítő gazdagsága és az emberiség legjobbjainak létrehozott gyümölcsei ma is azt bizonyítják, hogy a békének, igazi haladásnak, az emberek egyéni boldogságának, a népek közt való egyenjogúságnak, igazságosságnak és testvéri megbecsülésnek nincs biztosabb és rendíthetetlenebb alapja, mint Krisztus tanítása.