A Szív, 1966 (52. évfolyam, 1-12. szám)
1966-10-01 / 10. szám
38 A hívek ”látható tanúságtétele. A hit és erkölcs területére tartozó igazságoknak van egy sajátos tulajdonságuk. Az ti. hogy csak gyakorlásuk által érvényesülnek. Hiába hirdetik az egyházatyák, az összes hittudósok, pápák és zsinatok 20 évszázad óta,, hogy Krisztus egyháza a hittani és erkölcsi igazságoknak tévmentes letéteményese; ha ezek az igazságok nem nyilvánulnak meg a hívek életében, "írott malaszt" maradnakcsupán, de nem lesznek kihatással az egész emberiség boldogulására, üdvösségének előmozdítására. A fák, meg a virágok gyökerei a tél folyamán is "élnek", ám mi volna a természet minden szépsége, ha az élet csak ebben a "szunnyadó" állapotban létezne, de soha nem menne át a tavaszi, nyári és őszi színpompába, a lombozat gazdagságába, gyümölcsök zamatjába! Mindegyikünknek az legyen tehát legfőbb törekvése, hogy Krisztus tanításának csodálatos gazdagsága és élettartalma ne maradjon bennünk csupán "szunnyadó" állapotban, hanem - az igazságok gyakorlása által - teljesüljön ki viruló életté ! Az egyház tanításai a hívek élete által lesznek "láthatókká" és csakis a katolikus híveknek ez az élő tanúságtétele fogja a nem-katolikusokat ma is megcáfolhatatlanul meggyőzni arról, hogy azok a tanítások ma is képesek az ember életét átalakítani, valamint az emberek közt a kölcsönös jóságot és földi jólétet is előmozdítani; egyszóval arról, hogy azok a tanítások igazak. Ébredjünk rá fönséges A II. Vatikáni Zsinat folyton föladatunkra! vissza-visszatér az említettigazságtételének sürgetésére. A zsinat a maga elsődleges céljául azt tűzte ki, hogy a katolikus hívek számára megjelölje a "belső megújhodás" útjait-módjait korunknak sajátos körülményei közt. Ám ez a teljes belső megújhodás elkerülhetetlenül magával hozza majd azt, hogy az egyház az egész emberiség felé az igazság és szentség letéteményeseként fog megnyilatkozni akkora hatóerővel, hogy az emberiség nem bírja majd kivonni magát a szembeszökő igazság és szentség hatása alól. Emiatt használt föl XXIII. János is, VI. Pál is minden alkalmat, hogy a katolikus híveket erre a belső megújhodásra buzdítsák; nemcsak az ő örök üdvösségükre lesz kihatással, hanem az egész emberiség sorsalakulására! Es emiatt térnek vissza minduntalan a zsinat rendelkezései, buzdításai is a híveknek arra a hivatására és kötelezettségére, hogy életpéldájukkal tegyenek tanúságot az igazságról. így pl. "A világiakról" szóló fejezet végén ezt olvassuk; "Minden egyes világinak korunk számára tanúsággá kell lennie ságra, ti. a hívek látható tanú-
