A Szív, 1966 (52. évfolyam, 1-12. szám)
1966-10-01 / 10. szám
33 lom közel ezeréves múltja első századaiban az örök város 20 kiváltságos apátságának az egyike mellett állt. A trinitárius rend alapítójának, Matai Sz. Jánosnak két kis szobácskája az aquaeductus pillérei között ma is látható. Csigalépcsőn megyünk fel. Oratóriummá alakították át azt a helységet, ahonnan Matai Sz. János nemcsak rendje első templomát, szépen működő kórházát, hanem az afrikai partokat is látta. Több százezer hadifogoly köszönhette fogságból való kiszabadítását annak, hogy egy szentnek a tekintete kora szociális nyomorának egész horizontját átfogta. MA IS MÉG MEGESIK.... János, alexandriai pátriárka hívei közt volt egy előkelő ember, aki semmiképpen sem bírta, vagy igazában talán nem is akarta leküzdeni ellenséges érzületét egy ellenlábasával szemben. A pátriárkának rábeszélései, figyelmeztetései hiábavalóknak bizonyultak. Végül a főpásztor egy napon meghívta őt, hogy házikápolnájában vegyen részt a szentmisén. Az illető elfogadta a meghívást. Amikor János pátriárka a Miatyánkhoz ért, arra kérte vendégét, hogy ő is imádkozza vele fennhangon az Úr imádságát. Az nem látott ebben semmi rendkívülit és készségesen belekapcsolódott a püspök imádságába. De amikor ezekhez a szavakhoz értek: "Bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétőknek", a férfi hangja bizonytalanná vált, szavai lelassultak. Nyilvánvaló, hogy gondolkodóba esetta szavak értelme fölött. De a pátriárkával együtt ő is befejezte az imádságot. Szentmise után János pátriárka így szólt a férfihez: - Barátom! Tudatában vagy-e igazában annak, amit az imént Istennek mondtál?A te szavaid arra kényszerítik az igazságos Istent, hogy úgy bánjon veled, amint te bánsz azzal, aki téged bántott meg valamivel. A férfi felkereste ellenlábasát, kibékült vele és attól kezdve ismételten biztosította a pátriárkát,hogy úgyérezvolt ellenlábasa iránt, amint érezniük kell azoknak, akik Krisztusban testvérek.
