A Szív, 1966 (52. évfolyam, 1-12. szám)
1966-10-01 / 10. szám
28 hívőkre hárul az a feladat is, hogy nemzetközi viszonylatban elméleti és gyakorlati szempontból tanulmányozzák az egyes népek, különösen a fejlődésben lévő népek életproblémáit. Azok, akik idegen országban dolgoznak, tartsák számon, hogy a népek közti kapcsolat kölcsönös adáson és kapáson alapszik. Azok is, akik akár ügyek intézése céljából, akár pihenésként utaznak, gondoljanak arra, hogy Krisztus vándorprédikátorai; úgyis viselkedjenek, ahogyan keresztény emberhez illik. A zsinat rendelete negyedik fejezetében a világi hívek apostolkodásának a módszereivel foglalkozik. Először az egyéni apostolkodást tárgyalja. Megállapítja, hogy minden apostolkodás kezdete és feltétele, hogy a világi hívek egyénileg apostolkodjanak. Ezt az apostolkodást az egyesületi apostolkodás nem pótolhatja. Éppen erre van minden világi hívőnek hivatása. Igen sokféleképpen dolgozhat egyénileg a világi hívő az Isten országáért. Itt a zsinat újra hangsúlyozza, hogy az apostolkodás legeredményesebb formája az az öntudatos katolikus élet, amelynek minden megnyilvánulásából a keresztény hit, remény és szeretet szelleme sugárzik. A keresztény világnézet szóval történő terjesztése bizonyos esetekben nélkülözhetetlen. Fontos az is, hogy a világi hívek evilági ügyeik intézésében mindig keresztény világnézetük elvei szerint járjanak el és másokat is ilyenmagatartásra vezessenek. Azokban az országokban, amelyekben az egyházat megfosztották szabadságától, a világi hívek kötelessége, hogy a keresztény igazságokat tanítsák, a vallásos gondolkodást terjesszék és a szentségek vételére másokat buzdítsanak, így kell helyettesíteniük a papot mindenütt, ahol erre szükség van. Ez nem egyszer szabadságuk elvesztésének a veszélyével járhat, sőt életük is veszélyben foroghat. Ahol a katolikusok diaszpórában élnek, kis csoportokat alkossanak és így mutassák meg környezetüknek, hogy az egyház a szeretet közössége. A negyedik fejezet következő pontjaiban a zsinat a katolikus mozgalmak és egye sül etek fontosságátemeli ki. Minden világi apostolnak számon kell tartania, hogy az ember szociális lény és hogy az Isten is azt akarja, hogy Krisztus követői egyetlenegy közösségként legyenek az 0 népe. Az apostoli egyesületek és mozgalmak tehát mind az embernek mint szociális lénynek, mind a kereszténynek mint az egyház tagjának nagyon megfelelnek. Sokféle apostoli egyesület és mozgalom van az egyházban. Közülük egyesek az egyház általános apostoli munkáját segítik, mások viszont az apostolkodás egy sajátos területén tevékenykednek, amennyiben évi-
