A Szív, 1966 (52. évfolyam, 1-12. szám)
1966-10-01 / 10. szám
27 nagy befolyással van a társadalomra. Ma egészen más körülmények között élnek a fiatalok, mint éltek régen. A rohamos szociális és gazdasági fejlődéshez szinte azonnal alkalmazkodnak. De azt is tudják, hogy a világ sorsáért ők is felelősek, ezért hallatni akarják szavukat. Mindez természetesen megkívánja, hogy a fiatalokat rohamos érésükkel párhuzamosan keresztény felelősségre is neveljék. Az ifjúság körében azonban elsősorban maguknak a fiataloknak kell apostolkodniuk. A felnőttek igyekezzenek dialógust folytatni a fiatal nemzedékkel, törekedjenek arra, hogy a fiatalok problémáit megértsék. Mutassanak nekik jópéldát, segítsék őket tanácsaikkal. A fiatalok viszont tartsák számon, hogy erejükhöz képest nekik is apostolkodniuk kell. Társaikközött keresztény életet élve, kell tanúságot tenniük Krisztus mellett. A környezet-apostolkodás is a világi hívek feladata. Keresztény szellemmel kell megtölteni azt a társadalmat, amelyben élnek. A keresztény elveknek kell a törvényhozásban, az intézmé/ nyékben érvényesülniük. Úgy kell összefogniuk, dolgozniuk, hogy hitük és életük egy legyen. Mint a világ világossága vonzzák az embereket Krisztushoz és egyházához. Keresztény szeretettel osszák meg sorsukat, életkörülményeiket másokkal; így készítsék elő az emberek szívét a kegyelem befogadására. Tegyék meg kötelességüket a családban, a társadalomban, munkahelyükön, állásukban, általában úgy éljenek, hogy életük példáját egyre többen kövessék és a keresztény szellem így lassan az egész társadalmat átalakítsa. Gondoljanak mindig arra, hogy sok ember mástól nem is hall a kereszténységről, ha nem tőlük, nem is jut kapcsolatba vele, ha nem általuk. Országos és nemzetközi viszonylatban mérhetetlenül nagy az a terület, amelyen a világi híveknek apostolkodniuk kell. Tegyenek eleget először is állampolgári kötelességeiknek, érdeklődjenek a közügyek iránt, szolgálják a közjót. Engedjék érvényesülni katolikus világnézetük súlyát, így vezessék hatalmuk igazságos gyakorlására a hatóságokat, a törvényhozást pedig az erkölcsi rend és a közjó tiszteletére. Illetékességük, szilárd hitük és a keresztény tan ismerete birtokában vállaljanak közhivatalt, így is segítsék az evangélium útját. Ami jó, igazságos, szent és elfogadható mindennek az előmozdításában igyekezzenek minden jóakaraté emberrel együtt működni. Folytassanak velük párbeszédet, az evangélium szelleme szerint tökéletesítsék a szociális berendezést és a közintézményeket. Korunk egyik jelentős figyelmeztető jele, hogy egyre nő a népek egymásközi szolidaritásának a tudata. A világi hívek feladata; úgy ápolni ezt a szolidaritást, hogy lassan testvériségi tudattá emelkedjék. A világi
