A Szív, 1966 (52. évfolyam, 1-12. szám)
1966-10-01 / 10. szám
17 paradicsomra. De az angyal még mindig ott állt a lángpallosával és elállta az utat.- Csak egy gallyacskát! - rimánkodott a fiúcska. Edesapámha- lálán van és úgy vágyódik utána. Kérlek, ne hagyd őt kétségbeesni! Irgalmazz neki. Hisz úgy kínlódik. Olyan erős és hatalmas ember volt és most csupa erőtlenség, csupa nyomorúság. Csak egy kicsi zöld ágat, egy zöld levelet csupán! Akkor legalább tudni fogja, hogy Isten megbocsájt. Ha nem is most, de később egész biztosan... Meg hogy a gyermekek is reménykedjenek... !- A kertet eljátszottátok, válaszolta az angyal. Ott van a Föld. Az a tiétek. Ti választottátok!- De mi vezekelni akarunk! - esdekletta fiú, és az ATYA megígérte édesapámnak, hogy haragja nem tart örökké. O irgalmasabb nálad!- Ha megígérte neki, miért kételkedik még?!- Nem kételkedik, könyörgött a gyermek tovább. Hisz és remél, csak éppen hogy gyönge. Nem kellene egyéb, csak egy kicsike zálog, amibe belekapaszkodhatna reménysége most, hogy olyan vigasztalan állapotban haldoklik. Még ha akkora volna is, mint egy szalmaszál, csak kapjon valamit. Adj hát neki valamit!- Látom, hogy szereted édesapádat, - szólt az angyal, most már szelídebben.- Hisz olyan jó! zokogott a kisfiú. Olyan, de olyan árvák vagyunk és édesanyánk folyton sír.... Es elkezdett ő is sírni s nem is vette észre, mi történt. Az angyal rámosolygott és egy zöld ágat nyújtott át neki. A Fáról törte le.- Te jó gyermek vagy, mondta megenyhülve. - Nesze, vigasztald meg vele édesapádat! A gyermek az angyalra nézett és csak kicsibe múlt, hogy meg nem ölelte a lángoló kerubot. Az azonban vigyázva kitért előle és íjgy szólt:- Isten haragja nem tart örökké. Eljön még az idő, amelynek be kell teljesednie. És a régi, korhadt törzsön ismét friss, új ág terem; zöld és eleven, akárcsak ez itt. Fogd hát és menj békével! Boldogan ugrott fel a gyermek és rohant haza a zöld gallyal, mit az angyal adott neki. Tudod hogy hívták a fiút? Ő volt a legelső, akinek ugyanolyan neve volt, mint az Üdvözítőnek, a mi Megváltónk - nek és Szabadít ónknak...
