A Szív, 1966 (52. évfolyam, 1-12. szám)
1966-10-01 / 10. szám
18 Izrael hite megtalálta a választ az élet nagy kérdéseire. Igaz; mindez inkább sejtés volt még, semmint bizonyosság. De a hit elég táplálékot talált a kinyilatkoztatás szétszórt adataiban. A babiloni fogság után lassan kijózanodott Izrael. Eddig túlságosan érzékiesen, nagyon is evilágiasan gondolkozott Istenről, a világról, önmagáról. A csapások, a nemzeti katasztrófák, a sorozatos csalódások és nem utolsó sorban az egyéni élet ezernyi tátongó kérdése, titka, rejtélye ráirányítja figyelmét a hit csalhatatlan útjaira. S miként Ábrahám a remény ellen tusakodva hittel hitt Istennek (Róm. 4.18.), bár Isten megpróbálta őt sokféleképpen így tisztogatván hitét, úgy hogy végül is Isten barátja lett (Júd. 8. 22.); azon- képp Izrael is kezdte belátni, hogy nincs más kincse itt a földön, csak a hit, Ábrahám hite. Mert ez a hit értékesebb és jobb is, mint a földi ország, a király, Jeruzsálem, sőt akár Jávé temploma... Emberileg szólva Izrael a babiloni fogság után politikailag nincs többé. A még hú maradt maroknyi maradék azonban apáinak hitével építi az eljövendő istenország alapjait. "Ha megöl is, szeretem Ót". Ez Izrael hite a fogság után. Ugyan miért szereti Őt? A sok jótéteményért? A kapott jókért? Azokért! - De hát mi lesz hitének jutalma? - Izrael, mit kapsz hitedért Istenedtől? Őszintén szólva, erre még nemigen gondolt Izrael. Hiszen eddig könnyú volt erre megfelelni: a szabadulás Egyiptomból, az ígéret Földjének meghódítása, Dávid királysága, az anyagi jólét, az ígéretek beteljesedése, a szent város békéje és a templom dicsősége kielégítette Izrael minden igényét. Többre nem vágyott. Ajóféle földi dolgok (mert elsősorban azokról volt szó az ígéretekben) bekötötték a nép szemét, hogy ne lássa az örök javakat.... (f)^ Most azonban, hogy mindennek vége, Izrael fölteszi magának a komoly kérdést: Mit kapok hitemért Istenemtől? Csak az anyaméh áldása, az állatok gyarapodása, a föld termékenysége volna a fizetés Izrael hitéért? Hiszen ez nem egyszer bőségesebben megadatik a gonoszoknak, mint a jóknak! Valóban itt a földön tudná csak IsL MMll., i£l'JMlí0
