A Szív, 1966 (52. évfolyam, 1-12. szám)

1966-10-01 / 10. szám

II- Nézze Főiír, csak egyre kérem, még véletlenségből se áruljon el szegény anyjának egy szót sem. Mert belebetegedne. Titkolom előtte.- Attól ne féljen, Gáti Uram, s nagy nagy megértéssel és részvéttel nézte az apai arcot.

Vagy két hét múlva azután Gátiné jött a plébániára. A lőcsfalvi pap határozottan rosszul érezte magát, mikor meglátta. Szent ígérete jutott eszébe.- Nos, mivel segíthetek, kedves jó Gátiné?- Misére valót hoztam, - mondta magabiztos hangon. Úgyhogy a pap magában így sóhajtott; No, hála Istennek, ez nem igen tud semmiről!- Mikorra szeretné?- Június 29-re, Péter Pál napjára.- No, be is írjuk mindjárt, - vette elő az intenciós könyvet a pap és kiért lesz a szentmise?- Egy édesanya szándékára, - s itt kitört belőle a zokogás.- No, nono, Gáti asszonyom, ... mi a baj, mi a baj? - de most már tudta, hogy az anya is tudja a dolgot.- Jaj, nekem, Főúr, a fiam. Az én egyetlen gyermekem.. Az én drága Pityu fiam... Jaj, Istenem, hogy mi lesz belőle?- No nyugodjoncsakmeg szépen, nagyobb bajban is segített már a jó Isten. Péter apostol is elbukott, mégis ráépítette az Úr az anya- szentegyházat... - vigasztalta a papja.- Hát csak ebben bízom ma^am is! De, plébános úr, ha Istent ismer, az uramnak el ne árulja. 0 nem tudja, szegény, már rég titkolom előtte. Jaj, csak ő meg ne tudja! Borzasztó nagytermészetú ember, jaj, mit is fog csinálni, ha megtudja, - siránkozott a szegény anya.- Legyen nyugodt, Gáti Asszony, a sír nem olyan néma, mint én leszek. Ettől ne tartson...

Még egy darabig ott ült szótlanul. Szemét, arcát igazgatta, hogy ne lássák rajta a fájdalom a világ szeme előtt s távozott.- No most légy okos, - sóhajtott a pap. Mind a hárman tudjuk a valóságot, s úgy kell tennünk, mintha semmit sem tudnánk. Milyen fortélyos is az emberi szív, ha büszke és szeret!

Mikor úgy két év múlva Gáti Pista Isten kegyelmével helyrerázódott és a múltra is fátyol borult, a gyerek megjelent a faluban. Utána elég gyakran. A titkos játék tovább folytatódott. Soha a gyerek előtt fel nem került a dolog, se otthon, sem a plébánián. Mintha so-