A Szív, 1966 (52. évfolyam, 1-12. szám)
1966-10-01 / 10. szám
12 ha semmi sem történt volna. A lőcsfalvi pap, úgy tett, mintha semmit sem tudna. Az anya továbbra is hitte, hogy ura semmit sem tud. Gáti gazda pedig szentül hitte, hogy a felesége semmit sem tud. A falu sem tudott semmit. Milyen jó az Isten! VALAKINEK, AKI NEM HISZ 1 Hajnal. Piros. A Nap szalad az égen. Este. Sötét. De jönnek reggelek. Tudósok osztják be az örök pólyát s mondják: "Ez Napnyugat s ez Napkelet". Bárányok bégnek, pásztor furulyázik, magasba csap a füvek illata; a művész jön ecsettel, leső szemmel sa vásznon rajta lesz a szűz mezők dala. Reggeltől estig kis patakok futnak, habokban játszik a meztiláb gyerek. A patak fut, még naggyá kell dagadni: várják hajók, hajósok, tengerek. 5. Testvér, te nem hiszel. A szíved ablakán rajta feszül az örök jégvirág> Istent keresni jöjj velünk a rétre és szívd mohón az élet illatát. Vagy gondolod, hogy törvényünk a Semmi, hogy onnan jöttünk és oda megyünk, hogy kábult és véletlen a Minden? Mennyit kell hinned, ha nem jösz velünk! 6. 7 Malomkerekek zúgnak és forognak: lisztté kell törni agyat és szívet. A Tudás mellett ott áll az Alázat, ők igazítják a malomkereket. Erdőkben vár az Úr, de lépni kell feléje És O is jön, mögötte csillagok. A Semmi felett te leszel a győztes s tiéd lesznek az örök századok. Virágh Andor, S.J.
