A Szív, 1966 (52. évfolyam, 1-12. szám)

1966-10-01 / 10. szám

10

egyiknek sikerül, a másiknak nem!

De most a valóság ismeretében még nagyobb probléma előtt állott. Vajon, Gátiék tudnak-e róla, s mennyit? Ismervén az emberi természetet, nem kérdezheti meg csak úgy se anyjától, sem apjától. Úgyhogy napokig kedvetlenül járt-kelt. Még Julisnak is feltűnt, mert az étvágya sem volt jó, a pipa sem ízlett annyira, mint régen. Tanakodott magában, mit is tegyen, hol is kezdje?

Egyik napon Egerszegen járt. Volt elég hivatalos ügye. Most nem is akormányzó úrral ment, mint szokta. Nem sok ideje maradt, hát a plébániára be sem ment, hanem a Korona szálloda éttermébe fordult be egy kurta ebédre.

Hát látja, hogy az egyik asztalnál ott ül Gáti gazda egymagában. - No villant át agyán, talán most! - Odaköszönt neki s engedel- met kért, hogy leüljön asztalához.- Tessék, Főúr, legalább nem leszek egyedül.

Jött a pincér. Megrendelte a zónás pörköltet. - Hát mi járatban van gazduram ?- Úgy vélem egy ladikban evezünk, ügyes-bajos dolgaink után.

Közben megjött a pörkölt, a gazda már csak a borát szopogatta, előnyben volt. A pap neki is látott, mert megéhezett a sok lótás- futásban. - Hát hogy van az István fia, - kérdi csak úgy evés közben, de szeme rátapadta gazda arcára s figyelte annak minden kis játékát. Az arc elborult. Szeme tétován járt egyik oldalról a másikra. Ebből az a sejtése támadt, hogy az apa tud valamit.- Hát megvan a maga módján, - volt a kurta válasz. De a "maga módján" - úgy érezte, csak olyan takaró szó, ami megett sok minden elfér.- Nem számít a közel jövőben hazalátogatni? - kérdi óvatosan a pap. - Sokáig nem jött válasz. A pap már elintézte a pörköltjét is.- Nem hinném, hogy hamarosan, nagyon lekötött a gyerek.

A pap megtörölte száját és leöblítette a pörköltet egy kis zalai kadarkával. S csak ültek csendben.- Főúr, én nem tudom elképzelni, hogy maga, mint papi ember, ne tudná a dolgot. Minek komédiázzunk. A fiam bajban van ...- Hát igen, bajban van, Gáti Uram, de nem végzetes bajban...