A Szív, 1966 (52. évfolyam, 1-12. szám)
1966-09-01 / 9. szám
40 cse, hogy nem tartozom közétek!! ? Végre hát előttem a katekizmus és megismerhetem belőle a rejtélyes gyónást. Lelkiismeret vizsgálással kezdődik, és ez a lelki vizsga is, mint minden más ebben a vallásban, a Szentírásra támaszkodik; a "tízparancsolat" nyomán történik. Előttem a "Lelki tükör". Olvasni kezdtem a kérdéseket. S egyszerre csak lelkem megszólal és felelgetni kezd a kérdésekre: Igen, ezt tettem, ezt is tettem. Ebben meg abban bános vagyok. - Hallgass most, lelkem, -csitítgat- tammagamat - az eszemmel akarom bírálni az idegen vallást! Élőiről kezdtem az olvasást, de lelkem megint csak megszólalt: - Ezt tettem, azt is tettem. Ebben meg abban bános vagyok. -Csodálkozva, eszmélek fel: ez a "Lelki tükör" nem egy más vallásé ember tükre, az én szegény lelkem tükre ez, hiszen meglátom magam benne. Tovább lapozok: - A bánbánat felindítása. - Lljabb felfedezés. Hát akatolikus ember szándékosan fel tudja indítani a báhbánatot? En azt hittem, hogy a bábbánat csak akkor lehetséges, hogyha magától jön. A "felindítás" számomra ájdonság. Báneimet most már ismerem, próbáljuk meg "felindítani" a bánatot - gondoltam - és olvasni kezdtem a formulát: - Teljes szívemből szánom és bánom... Amikor odaérek, hogy megbántottam a végtelenül jó és szeretetreméltó Istent, elborul a lelkem. -Ne sírj lelkem, - biztatom magam - hiszen ez csak játék, csak próbálgatom az "ájdonságot". De lelkem nem akar felvidulni. - A végtelenül jó és szeretetreméltó Istent megbántottam- sirdogálja egyre. - Következik: az erősfogadás. Lám, milyen egyszerű, milyen szép... Erősen fogadom, hogy többénem vétkezem... Milyen kár, hogy erre eddig sohasem tanítottak engem. Gondolkodom magán a gyónáson. Lám, lám, nem is a bános kerül a "ketrecbe", hanem maga a pap ül oda. A pap nem is a szigoré igazságszolgáltatás nevében beszél, de a Szeretet nevében. Feloldozza a bűnöst bűnei alól: Krisztus nevében teszi ezt. Eszembe jutnak Krisztus szavai; - Bízzál fiam! Megbocsáttatnak bűneid!" (Máté 9, 2.) Lám, a gyónás is a Szentírásból sarjad, Krisztus szavaira támaszkodik. És a pap, nem is félelmetes szörnyeteg. Krisztus tanítványa, Krisztus szolgája. Minden lelki dologban tanácsot lehet tőle kérni. Minden hívő, saját kívánsága szerint, választhat magának a papok közül lelkivezetőt. "Lelkivezető! "Milyenájdonság ez megint! A katolikus hívő nincs magára hagyatva? A lelkivezető életének sok-sok évét arra szánta, hogy Krisztus tanait tanulmányozza, aztán lemond a világnak,- a családi életnek-minden öröméről, csakhogy annál inkább a lelkek- nekélhessen. Milyen jó lehet ráhagyatkozni a tapasztalt lelkivezető tanácsára! Nem kell már a téváttól rettegni. Elgondolkozom a bűn
