A Szív, 1966 (52. évfolyam, 1-12. szám)
1966-09-01 / 9. szám
38 LELKEM ÚTJA- Egy megtérés története. A Mágnes. Már egy év is eltelt azóta, hogy először olvastam az Evangéliumot. Hűséges rajongója voltam Krisztusnak, az 0 tanainak nyomán iparkodtam arra, hogy jobb, önzetlenebb, alázatosabb legyek; de valamit még vártam, valami még hiányzott. Lelkem még mindig nem nyugodott meg igazán. 1923 júniusában, legnagyobb meglepetésemre, testvérem azt mondta nekem, hogy összebarátkozott egy apácával, aki szintén az egyetemre jár és tanári pályára készül, mint mi. Ez az apáca felajánlotta, hogy elmagyarázza részletesen a katolikusok vallását. Ha ez a téma esetleg engem is érdekelne, akkor én is meghallgathatom a kedves nővér magyarázatát. Örültem ennek a hímek, mert reméltem, hogy Jézus Krisztusról, az én titkos Vezetőmről, új dolgokat fogok hallani. Csak attól féltem, hogy az apáca nagyon is éreztetni fogja velem, hogy én más vallású vagyok. Bizonyára kimért, fölényes lesz és meg fog engem vetni. Mennyire tévedtem! Ragyogó szemú, kedves, mosolygó apáca jött elém. Oly szívből jövő, meleg közvetlenséggel fogadott, amilyenről álmodni sem mertem. Egyedül voltunk az egyetemi szeminárium kis termében. Az asztalon egy könyv: a katekizmus. Kislány koromban gyakran láttam a katekizmust katolikus osztálytársaim kezében. Ebből tanulták a hittant. Egyszer egyik kis társnőmet meg is kérdeztem; - Milyen az a katekizmus? Mi van benne? - A válasz így hangzott: - Jaj, akatekizmus az rémségesen nehéz! Csupa olyan van benne, amit nem lehet érteni és szóról szóra be kell vágni az egészet! - Ez a válasz végérvényesen elriasztott engem a katekizmustól. Soha nem is gondoltam rá. Most megnyílt előttem akatekizmus. A jóságos nővér egyenként elolvasta a kérdéseket és aztán megmagyarázta a feleletet. Milyen kü
